A nemi erőszak azon formája, amikor az elkövetés után nincs látható, orvosilag detektálható tünet, ami esetleg mégis, az felfogható egy normális szexuális aktus szenvedélyének is, csak az elszenvedő és elkövető fél tudja, hogy az eset közös beleegyezésre, vagy csupán egy félreértett gesztusra történt elborulásra történt. Ráadásul ott van az esemény utáni lelki gubancok rendkívül összetett és bonyolult szövedéke, a másik oldalról az áldozathibáztatás, vagy az egyéb párkapcsolati konfliktusokat megtorolására alkalmazott bosszúszex, és ki tudja még milyen ok, indok, okozat és minden, ami ezzel jár. Éppen ezekért igen nehéz bizonyítani a nemi erőszak ezen formáit a törvény előtt. Az elmúlt évek egyik meghatározó témája volt ez a világon végigsöprő, a szexuális zaklatások megannyi formáit közbeszéddé tévő #metoo-kampányban, melynek akár afféle programfilmje is lehetne ez a svéd bestseller alapján készült, hirtelen igen nagy nézettségre szert tett netflixes minisorozat, a Látszólag normális.

Egy látszólag tök normális, jól szituált család hullik darabjaira a történetben. Egy 17 éves tinédzser ártatlanul kacérkodni kezd évekkel idősebb edzőjével, aki belemegy a játékba és nem áll meg a Ne!-nél. A lány nem képes ellenkezni, a később kiderülő nemi erőszakot a család (ügyvéd anyu, lelkész apu) elhallgatja, mondván, úgysem lehet utólag bizonyítani, így nem kerülhet bíróság elé az ügy. Évekkel később a lány, akiről csak annyit tudunk meg, hogy a korábbi jól tanuló, jól sportoló lány végül csak egy sütizőben dolgozik, megismerkedik egy nála tizenévvl idősebb férfiba, akit egy éjjel több késszúrással meggyilkolnak a lakása előtti parkban. A bizonyítékok hamar a lányhoz vezetik a rendőrséget, eközben a lány szülei, valamint legjobb barátnője különböző módokon, de mind a lány ártatlanságát kívánják bebizonyítani.

Bár a történet, a szereplők, a helyszín, valamint az írója és alkotói mind svédek, skandinávok, én mégsem mondanám tipikus skandináv kriminek. Krimi ez, csak éppen nincs benne semmi “skandinávos”, az elébbieken kívül. Bárhol, bárkivel megtörténhet mindez, éppen ezért mondom, hogy afféle programfilm ez. A cselekmény, éppen ezt alátámasztva, kissé kimódoltnak hat, viszont egy történetben egyszerre több formáját is megboncolgathatjuk általa a bizonyíthatatlan nemi erőszaknak és főleg hatásainak. A szereplők motivációi éppen ezért pontosak, minden tankönyvízük ellenére is, a végkifejlet pedig … hát jó lenne ilyen világban élni. A témájától elvonatkoztatva nem egy nagy eresztés ez a hat rész, közepes, vagy annál is gyengébb színészek, érdektelen fényképezés, kissé durván ácsolt dramaturgiai szerkezet, de mint mondtam, nem ez most itt a lényeg.