Balladának ugyan kissé túlzás, vagy inkább tévedés címezni e történetet, mely inkább egy újabb, viszonylag tisztességes példázata annak, hogy Amerikában tényleg bárkiből lehet valaki, ha megvan hozzá a szerencséje, kitartása és tud küzdeni azért, hogy legyen belőle valaki. Tehát igenis, az amerikai álom sokak számára gyakorlat és élettörténet. Én is ismerek olyat, hogy XY leugrott gyufáért az Izabella utcában, majd néhány hónap múlva már a nagymama receptje alapján készített sütit árulta valahol Orlando külvárosában, egy helyi piacon. Egy tepsivel kezdte, a jövő héten már hárommal kellett sütnie és ma már ott tart, hogy majd egy tucat cukrászdája van Floridában. Dollármilliomos, magyar-szakos diplomával.

A Vidéki ballada az amerikai álomról hasonló történet, csak éppen magyar vonatkozások nélkül. J.D. Vance (befektető, író és szenátor) saját történetét írta meg nagy sikert aratott önéletrajzi regényében, melyből Ron Howard rendezett egy helyes, vállalható kis filmet, a tőle megszokott szakmai precizitással. Szóval, az amerikai álom tehát működik, egy rendes republikánus politikus is válhat valakiből, aki az Egyesült Államok elhanyagolt és (relatíve) lepukkant középső tájairól származik, akinek édesanyja pasikról pasikra vándorolt és állandó kergetőzésben volt a heroinnal, ami volt, hogy majdnem le is győzte. J.D. azonban, halmozottan hátrányos társadalmi közegéből, melybe született, fogait összeszorítva, pofonokat inkább csak kapva, mint adva mégis eljutott a puccos Yale-re, majd tovább, az amerikai Szenátusba – és a kis senkiből valaki lett. Kérdés, hogy kell-e egy ezerötvenedik ilyen karriertörténet – nos, nyilván kell, mert a jóllakott Államokban sincs mindenhol fenékig a tejfel, ott is van mélyszegénység, társadalmi, etnikai és kulturális szakadékok keresztül-kasul, és jó példából sosem elég. A történetnek és Howard filmjének legnagyobb erénye, hogy viszonylag hitelesen és pontosan mutatja meg azt a társadalmi közeget, amelyből kívülről nézve csak a reménytelenség sugárzik, amelyik tíz körömmel húzza vissza azt, aki esetleg veszi a fáradtságot, felvállalja a kiközösítés ódiumát és a szüntelen harc kegyetlenségét, hogy kiszakadjon onnan. Kicsit hunyorítva láthatjuk a történetben a BAZ megyei, vagy a nyírségi térségek társadalmi problémáit is, a film tükre által homályosan, de színről színre. Ebből a szempontból érvényes dolgozat ez, bár nem tudom, Nyírpazonyban vagy ohájó külsőn mennyien néznek Netflixet… Amúgy egy szolidan szórakoztató, pozitív szemléletű, ám a filmes műveltségünkből adódóan kissé kiszámítható karriertörténet ez a mozi, néhány komolyabb színészi alakítással (pl. Glenn Close vagy a komolyan bevállalós Amy Adams).