A feleségem kiröhögött, amint észlelte, mit nézek… Na ja, neki nem volt Barbie-ja, egyéb, itt most nem részletezendő okból, és nekem sem, érthető okokból. De haladni kell a korral, és csak sort kell keríteni a tavalyi filmes évadot övező közbeszédet alapvetően meghatározó alkotások egyikére. Greta Gerwig és Noah Baumbach eddig 64 különböző díjat begyűjtő, és további 267 jelölésig jutó mozija, a Barbie rendkívül okos és szellemes film, de csak akkor, ha annak idején képesek voltunk felboncolni kedvenc játékmackónkat, ólomkatonkánkat, vagy adott esetben Barbie és/vagy Ken babánkat, hogy megtudjuk, mi van benne. Rávághatod, hogy semmi, de nem ez a lényeg, hogy ezt megtudjuk, hanem a szándék a megismerésre, a gondolkodásra. (Vö: Az út a lényeg, nem a cél. 🙂 )

A Barbie ennek ellenére olyan is, amilyet várhatunk: infantilis, helyenként bugyuta, és mézédesen romantikus mese, de ez csak a legfelső felszín. Aki kizárólag erre hajt, az valószínűleg csalódni fog. Az érdekes dolgok ez alól kandikálnak ki, ehhez azonban már kell a bárgyú rácsodálkozásnál picit cizelláltabb analitikus személet. Illetve, a kíváncsiság és a világ jelenlegi állapotának megértésének a vágya, merthogy ez a film valójában erről szól. A címszereplő játékbaba és a köréje épített univerzum az amerikai Mattel játékkonszern terméke, mely alapjaiban határozza meg az említett játékszer valamely példányát megfizetni képes társadalmi rétegek elmúlt jónéhány generációját, egy valódi popkulturális ikon, egy toposz, egyik legkarakteresebb jelképe az “amerikai álomnak”. Hogy a Barbie baba olyan, amilyen, hogy annyiféle, hogy nincs semmi a lába között, de van belőle szőke, fekete, ázsiai és afrikai, van bombázó Barbie és elcseszett Barbie, sőt még terhes Barbie is, az egy precízen felépített termékfejlesztés eredménye, melynek üzenete az, hogy a lehetőség mindenki számára adott, hogy az legyen, ami lenni akar. Gerwig és Baumbach azonban arra világít rá, hogy hiába a sokszínűség überliberálisnak tűnő álcája, a Barbie-világ valójában csak a kétes sztereotípiákat erősíti, legyen szó az élet és a világunk szinte összes alkotóeleméről. Mindezt azonban igen szellemesen teszi, már ha vesszük az adást. Ezenfelül meglehetős biztonsággal tesz rendet a mai közbeszédben rendre előbukkanó gender témájában is, megkarcolja a vérben forgó szemű feministákat éppúgy, mint a dárdájukat hegyező hímsovinisztákat. Úgy megy szembe mindennel, hogy közben a végén nem földbe tapos, hanem magához ölel. Anti-Hollywood, miközben mégis pacekban durr bele Hollywood. Vad, rikító, tulajdonképpen pszichedelikus képi világ, remek ritmus, pompás casting (Margot Robbie és Ryan Gosling egyértelmű telitalálatán kívül érdemes végigmazsolázni a Barbie-k és Kenek csapatát, valamint a “valódi világot” is, izgalmas egyéniségek mindenütt). Valóban 2023 egyik legfontosabb mainstream filmje ez.