Alapvetően nem lenne baj ezzel a “lánya nem ismeri az anyját”-történettel, ha nem nyolc részben, hanem hatban lenne tálalva. Egy tragikus esemény folyományaképpen a lány rádöbben, hogy valójában semmit nem tud édesanyja valódi énjéről, múltjáról és nyomozni kezd, és messze, magasra, mélyre, stb. jut – lásd: Azt hittem, ismerlek. Izgalmas cselekmény, melynek ötletes és logikus apropója a tanúvédelmi program, ez magyaráz és indokol elég sok mindent, a szélsőséges csoportok és megagazdagok, valamint a hivatalos politika összefonódása pedig aktuális téma, az USA-ban, de kb. mindenhol. A hosszán kívül két dolog nem tetszett még: az egyik, hogy a lány egy elbénázott belépő után minden további nélkül mutat (be) fejlett és kreatív titkosszolgálati szkilleket, s válik a rebbenő szemű kisasszonyból vakmerő akcióhőssé, a másik pedig a nem túl átütő színészi teljesítmények, ami az Oscar-díjas Toni Collette esetében különösen meglepő. De jobb híján, “szódával” elmegy.