Magyar szinkronnal pusztító élmény, elég nehéz túlhaladni az első részen, hiszen ekkor még alig különbözik ez a mexikói sorozat a klasszik délutáni, bizonyos körökben névadó jelentőségű dél-amerikai/török/stb. szappanoperáktól, eredeti mexikói spanyolra kapcsolva azonban lényegesen jobb lesz a közérzetünk. Ülnek a pendejok, a cabrónok, a hijo de la chingadák, meg a chupame en la vergák (ezeket sose mondd egy dél-amerikainak), a széles gesztikulációk és óriási nézések, grimaszok is helyükön vannak egyből, s rögvest tudunk figyelni a sztorira is – ami azért elég szépen megírt kis történet (Claudia Piñeiro regénye alapján).

Persze, újdonságot nem közöl velünk ez a Csütörtöki özvegyek című minisorozat, egy újabb “szegény gazdagok”-történetet látunk. A színhely egy, a lepusztult, szegény külvilágtól magas falakkal elzárt luxus-lakópark, főszereplőik gazdag mexikóiak, akikről szép sorban kiderül, hogy a nagyzolás, a nagyképű jólét csak a látszat. A politikus valójában bukott ember, minden támogatója cserben hagyta, az élelmiszerlánctulajdonos is csődben van és így tovább. A nagymenő, sikeres férfiak még a feleségüknek sem vallják be kudarcukat, hiszen egy macho férfi kutya kötelesssége biztosítani a család (tehát a feleség és a gyerekek) gondtalan életét, s erre azok magától értetődően igényt is tartanak. Egy-egy részből egy családot ismerünk meg, miközben a háttérben kibontakozik az a tragikus esemény, amit szegény elkeseredett macsókáink eszeltek ki családjuk jövőjének biztosítására. Szóval, nem mind arany ezúttal sem, ami fénylik. De az ügyes forgatókönyv és eredeti nyelven az egészen hitelesnek tűnő karakter- és környezetábrázolás egész szépen meséli el nekünk újra az ismert tanulságot.