A címszerepet alakító Jamie Dornant a Szürke 50 árnyalata című romantikus/erotikus filmből ismeriheti, aki ismeri (én nem, mivel azt a filmet nem láttam), így megmenekültem egy súlyos előítélettől, hogy csak a “seggre pacsizós szépfiút” (idézet egy kritikából) lássam benne. De nemcsak ezért tetszett az Átutazó első évada. Harry és Jack Williams sorozata akár lehetne a Joel és Ethan Coenék jól ismert és sokat idézett Fargojának ausztrál verziója is, pont annyira bizarr, morbid humorú, meredek hajtűkanyarokkal teletűzdelt, fordulatos történet egy hasonlóan kietlen, világvégi tájon, furcsa, maguknak való, de a mélyén valahol nagyon emberi karakterekkel. Emellett masszív filmtörténeti idézetgyújteményként is megállja a helyét. Például, úgy kezdődik, mint Spielberg klasszikusa, a Párbaj, hogy aztán egymást váltsák Hitchcock, Polanski, Cortés és mások ismert filmjeinek jellegzetes szekvenciáira hajazó jelenetek, melyek viszont az ausztrál sivatagban fűződnek össze egy meghökkentő fordulatokban gazdag történetté. A Dornan alakította fickó autóbaleset következtében amnéziába esik, és semmire nem emlékszik korábbi életéből – majd hat részen keresztül derül fény arra, hogy ebben a történetben a legszerencsésebb éppen a főszereplő, akinek baleset előtti élete, bizony, nem válik becsületére. Szépen, látványosab fényképezett, izgalmas, és a sok utalás ellenére mégis egyedi hangú sztori az első évad, egyedi ausztál ízvilággal.

A második évad valószínűleg önmagában jobban megállná a helyét, azonban az első évad folyományaként, illetve ahhoz képest egyértelmű a visszaesés. Bár a cselekmény főbb vonulataiban, a főbb karakterekben folytatja, vagy inkább továbbgörgeti az első évad csattanós fináléja után azt, amit lehet. A színhely főleg Írország, és a címszereplő múltja. A képek továbbra is szépek, igényesen fotózott tájak és kolor lokál, a sztori azonban lényegesen egysíkúbb, mondhatni unalmasabb és főleg közhelyesebb, mint amilyen az első évad volt. Sok kérdésre kapunk választ a címszereplő múltjából, azonban egy sorra nem (pl. az orosz nyelvtudás, a könyvelő múlt, a görög szál, stb.). Igen megosztó lehet az első évad végére, és a második évadra a főszereplő mellé felnövesztett duci rendőrcsaj karaktere (Danielle MacDonald), aki kotnyeleskedésével, mindenlébenkanálkodásával és az alkotók által a főszereplőre való ráerőszakolásával legfeljebb a kalandvágyó duci hölgynézők és a teltebb női idomok férfirajongói számára lehet kedves elsősorban. Harmadik évadról egyelőre nincs hír, és az imdb is lezártnak/elkaszáltnak jelzi a szériát – az első évadot viszont mindenképpen megéri megnézni.