Azt írta e filmhez az egyik kommentelő néző, hogy a legnagyobb baj vele, hogy egyáltalán el kellett készíteni. József Attila Levegőt! című költeményének címe köszön vissza Moldovai Katalin filmjében, melynek főhősnője ugyanazt a lelki válságot éli át, amit a költő a harmincas évek egyre fenyegetőbb légkörében. A tanárnő azonban hivatásának megfelelően, csupán középiskolás fokon kívánta oktatni tanítványait a magyar nyelv és irodalom, a művészetek szépségére, a kíváncsiság, a széleskörű érdeklődés alapvető voltára, az önkifejezés és a szabad véleménynyilvánítás elengedhetetlenségre. Mikor azonban a tananyagban haladva, éppen Rimbaud és Verlaine munkásságához ért tanítványaival, ártatlan ötlettől vezérelve szorgalmi anyagként feladta diákjainak a két költő kapcsolatát tárgyaló filmet (Teljes napfogyatkozás, Leonardo di Caprio főszereplésével). Egy szülő, mikor meglátja, hogy fia éppen e filmet nézi, feljelenti az iskola igazgatójánál a tanárnőt, hogy milyen aberrált mocsokra tanítják gyermekét… Nonszensz helyzet, mely lényegében mégis pontosan mutatja a mai közgondolkodás állapotát. A tanári munka egyetlen, amúgy szakmailag megkérdőjelezhetetlen pillanata az események egyre gyorsuló örvényében közbotránnyá “nemesedik”, a tanárnő szakmai és személyes kapcsolatai szertefoszlanak, körülötte egyre inkább Elfogy a levegő.

Mondanám, hogy ezt a filmet kötelező megnézni mindenkinek, tanároknak, pedagógusoknak, de tényleg mindenkinek, azonban Moldovai Katalin olyan feszesen, lényegre törően, tűpontosan fogalmaz, hogy a film megtekintése gyomorszorítóan keserű, ólomsúlyú élmény lesz, még akkor is, ha a vége kerüli a kézenfekvő, de hatásvadász, melodramatikus megoldást – viszont éppen annyira pontos az is, mint ahogyan a tanárnő addig vezető útját megmutatja. Én még azt is el tudom képzelni, hogy azt a fogadtatást kapja, amiben a tanárnőt saját kollégái részesítik. Ettől függetlenül ritkán látni ennyire alaposan átgondolt, bátran fogalmazó, megfellebbezhetetlen, élesen látó filmet. NYISD KI A SZEMED.