Liu Ce-hszin (Liú Cíxīn, 刘慈欣) regénye első részét képezi A Föld múltjának emlékezete című (nálunk Háromtest-trilógiaként ismert) trilógiának, mely komoly népszerűséget ért el a scifi műfaját kedvelők táborában. A nagyívű, a Föld és az emberiség jövőjével foglalkozó történet sikere talán elsősorban abban van, hogy az írás mellett gyakorló tudósként is élő szerző valódi, komoly, vagy éppen hozzáértők számára akár komolyan is vehető gondolatokat vet fel a témában, valamint az ehhez kapcsolódó tudományágakban, mint asztrofizika, magfizika, általában az elméleti fizika szinte összes területe, illetve olyan, még csak teoretikusan létező tudományok, mint a kozmo-szociológia, és effélék. Borús, de alapvetően logikus gondolatok ezek, melyek végén azért ott pislákol valami halvány “vörös farok”, hogy ne vágja fel feltétlenül önnön ereit az olvasás után minden olvasó. Tehát, eme első regényből készítették a Netflix felkérésére ezt a hírek szerint zsíros költségvetéssel leforgatott A 3-test-probléma című sorozatot (illetve, annak első évadát, ha el nem kaszálják idő előtt…), a sorozat-műfajban akárhogyan is nézzük, jelentős eredményt -a Trónok harca-sorozat- felmutatni tudó alkotók, Dan Weiss és David Benioff.

Nem azért nem tetszik nekem ez a háromtestes cucc, mert a Trónok harcát is kidobtam az első évad vége előtt. Nem is azért, mert nem olvastam a regény-trilógiát, mert ha a filmverzió nem áll meg a lábán, akkor az a film rossz, hiába remek az irodalmi alapanyag. Mondjuk, a regények elolvasásához meghozta a kedvem ez a széria, de csak azért, mert felvillantja azokat a gondolatokat, melyeket fent jeleztem. Amúgy egy közepesen unalmas melodráma, közepesnél gyengébb színészekkel, akik között még nyomaiban sem lehet felfedezni bárminemű energiaáramlást, ami viszont azért nem ártana: az egész leöntve egy videojáték-szerű, távol-keleti misztikus szósszal és egy kevéssé érdekes, témája ellenére közhelyes fordulatokkal operáló krimivel. Ásítoztam, miközben a fenyegető jövőkép borult rám a képernyőről…