Jól néz ki ez a film, simán elmenne egy bármilyen nagy hollywoodi stúdió által gyártott életrajzi mozinak: szépen, klasszikus modorban fényképezett Nagy András, mögötte két, hajdan igen jónak számító operatőrrel, a ma már inkább rendezgető Koltai Lajossal, valamint a produceri szcénát az utóbbi években lekaszáló másik Lajossal, a Tamással. Szép a Semmelweis látványvilága, a díszletek, a ruhák, a kellékek. Tulajdonképpen az egész film tök olyan, mint egy tipikus hollywoodi termék: felületesen nézve, csak úgy átlagos nézőként rábámulva működik és hat. Sajnos, pont annyira didaktikus is, pont olyan széles gesztusokkal, lassan formálva a szavakat, szépen artikulálva rágja a nézők szájába a mondanivalóját, hogy mindenki pontosan értse…

…azt, amit amúgyis tud: mossunk kezet. Na jó, hogy a megnyugtató kórházi ellátás feltétele az alapos higénia és a rendszeres fertőtlenítés. És hogy Semmelweis az anyák megmentője. A film végén ezt olyan élénk bólogatással vesszük tudomásul, mint amilyen hévvel a szegény statiszták rázzák fejüket, alátámasztandó a történet csúcsjelenetében a címszereplő tisztázását. Jónéhány efféle eltúlzott nüansz jön szembe velünk az eddig vezető úton, mosolygunk rajta, vagy éppen eltakarjuk a szemünk, hogy ne lássuk azt a néhány szemérmetlenül sokáig mutatott hosszan, eltorzult arccal, hisztérikusan sikoltozva vajúdó anyát, hiszen Hollywood így, ilyen hatásvadász eszközökkel dolgozik – tudjuk ezt mi is. A cselekmény hozzávetőleg hitelesen halad a már említetett hiteles környezetben a katartikus, és nemzeti büszkeségtől dagadó keblű végkifejletig (ahogyan Hollywoodban is szokás). Nem akadunk fenn eközben, hogy hősünk bár szívében magyar, származását illetően sváb. Arra is spongya, hogy a császármetszésről még nem hallottam, hogy függőlegesen, a gerinccel párhuzamosan messék… De nem is vagyok szülész-nőgyógyász, mégcsak bába sem. (Hollywoodban meg adott esetben halljuk az űrhajót, ahogy hasítja a világűrt innen négy parszekre, és a hatlövetű is lő vagy huszonkétszer, ha olyan hosszú a jelenet…) Megy a mese tehát, megyünk vele és ebben ennyi van, nem is kell többet várni tőle. A film teszi a dolgát, tanít, nevel és szórakoztat, Lenin elvtárs is csettintene elégedetten, még az alig rejtve végigvitt Jézus-párhuzam ellenére is. Jó a szereposztás, különösen a főbb mellékalakok (Györgyi Anna, Gálffi László, Lengyel Ferenc, Kovács Tamás) karakteresek, de a két főszereplő (Nagy Katica és Vecsei H. Miklós) is igyekszik becsülettel, miközben akad néhány vicces színészválasztás/párosítás is.