A cím alapján nagy eséllyel be is lőhetjük, kikhez és milyen módon szól ez a sorozat és nem is fogunk tévedni: a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz jó kislányokhoz szól, akik szeretik a finoman borzongató krimikben kitalálni, ki a gyilkos? Persze, akiknek már kezébe került Holly Jackson hasonló címmel kezdődő regénysorozata, az már bőven képben van megelőzőleg is. Jelen sztori főszereplője Pip, a 17 éves, éleselméjű, eminens diáklány (akit a nagyközönség által a Wednesday című sorozat Enidjeként megismert Emma Myers kelt életre, méghozzá kitűnően), aki egy évekkel azelőtti, a történet helyszínéül szolgáló meghitt angol kisvárost megrázó gyilkosság- és öngyilkosság körülményeit és áldozatait tisztázza hibátlan logikával és meglehetős vakmerőséggel.

A Poppy Cogan által fejlesztett Netflix-sorozat első évada (a regénysorozat már több etappal előrébb jár, úgyhogy van némi esély a folytatásra) szórakoztatóan ötvözi a tipikus angol, kertvárosi krimi-történetek bájos jovializmusát a XXI. század második évtizedében felcseperedő generációk felnövéstörténeteinek sajátosságait megörökítő young adult-sztorik szókimondó elevenségével és az Agatha Christie-könyvek klasszikus Who’s done it?/Ki a gyilkos? dramaturgiájával. Bár a szereplők többsége tipikusan mai tinédzser, tipikusan mai dolgokkal, szórakozási formákkal és világlátással, a cselekmény szinte múlt századi Hallmark-ritmusban csörgedezik – ez a mix azonban egyáltalán nem unalmas, de nem is bizarr. Kifejezetten izgalmas, ahogyan a cselekmény előrehaladtával a fordulatok kifejezetten kényelmetlen témákat is érintenek, néhol pedig egészen fogvacogtató feszültségben folyik Pip, olykor kétségekkel teli zsákutcába futó, máskor egy zseniális ötletből fakadva, vagy éppen a vakszerencsének köszönhetően új irányokba haladó nyomozása. Myers alakítása kiemelkedik, a többi szereplő, mondjuk azt, jelen van – bár igazság szerint éppen eszköztelen, átlagos “civil” jelenlétük adja a sztori hitelességét. Bírtam.