Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel a filmmel, melynek minden egyes eleme, pillanata és porcikája agyoncsépelt zsáner-közhely, telistele van elemi dramaturgiai hibával, következetlenséggel, ügyetlen akciójelenetekkel és mégis élveztem az elejétől a végéig. Ha lehet azt mondanom, akkor a Rebel Ridge az igazi Rambo 2. Csak éppen itt egy iraki veterán (akiről hamar kiderül, hogy nem is járt Irakban, ám ettől még nem kéne vele baszakodni…), aki ráadásul fekete, ráadásul biciklista (azért a bringás-autós konfliktus szerintem új toposz az akciófilm zsánerében!), toppan be a gyökér, redneck, WASP vidéki kisvárosba, ahol suttyó-bunkó, rasszista zsaruk az urak, velejéig korrupt seriffjükkel az élen. Nyilván elkezdik szívatni a srácot, aki amúgy tiszta, mint a patyolat, mire az bedurvul jogos igazságérzetétől fűtve – a túlerő azonban fenyegető. Csupán egy külső segítsége van, de az meg egy törékeny lány, aki drogfüggő…

Szóval, van itt minden, mint a vurstliban, de Jeremy Saulnier filmje valahogy mégis működik (bár ez a műfaj sosem tartozott érdeklődésem célkeresztjébe, számomra ki is maradt egy sor közelmúltbéli példány). Persze, elfogadva, hogy azért ez pacekba’ B-kategória, mellékszerepekben olyan B-szériás húzónévvel, mint Don Johnson (ex-Miami Vice, ugyebár). Azt hiszem, mégis inkább esetlenségében, ügyetlenségében szerethető film ez, melynek hibái az erényei, sajátos, bumfordi ötletei adják hitelességét. Azon kívül, persze, hogy aki tagadja a kisvárosi, fehér amerikai zsaruk zsigeri rasszizmusát, annak halvány segédfingja nincs a mai amerikai közrendről. Aaron Pierre pedig egy reményteljes új, fekete akciósztár lehetőségét hordozza magában, mindene megvan ehhez.