Leginkább mintha John le Carré első kézből származó információkból is fakadóan hihetetlenül hiteles kémtörténeteinek és a Homeland, vagy méginkább a 24 című, ma már tévésorozat-történelminek számító szériák szerelemgyerekének tűnik ez az eddig négy öt évadot megélt, de két évadra még biztosan meghosszabbított Utolsó befutók című brit kém-akciósorozat. Szerencsés csillagzat alatt született gyermek ez, hiszen a “szülők” legjobb tulajdonságait viszi tovább. Megvan benne le Carré deheroizáló, anti-James Bond szemlélete, mely ráadásul több-kevesebb szakmai hitelességgel is társul, úgy berántja a nézőt, mint a Homeland első évadai, vagy Jack Bauer bármelyik feszült napja. Négy évadot simán letoltam egy szűk hétvége alatt (az ötödiket meg egy fél nap) és utána jött is a szokásos sorozatdaráló-depresszió, hogy ezek után mégis, mit nézzek?

A remeklésnek csak egyik oka a fantasztikus színészi gárda és a bravúrosan megformált karakterek. Jackson Lamb, azaz Gary Oldman, a sorozat emblematikus főkaraktereként például lyukas zokniban, maróan savas cinizmussal osztja az észt, miközben szája sarkában állandóan cigi lóg, előtte pedig alig valami a whiskys üveg alján. Közben fingik. Viszont nincs nála élesebb eszű és tapasztaltabb ügynök az angol titkosszolgálatban, az MI5-ban, modora és előélete miatt azonban száműzve van az egyik legeldugottabb, kültelki irodába, a Slough House-ba, amit beljebb lévő kollégák simán csak Slow Horses-nak, azaz lassú lovaknak csúfolnak (a magyar cím ennek nem elég pontos fordítása). Méltó vetélytársa a jóval beljebb, de nem elég fent csücsülő kollégája, Kristin Scott Thomas megformálásában. Jack Bauer sorozatbeli angol alteregóját, River Cartwright Jack Lowden alakítja, jóképű, de mindig galibába kerülő fiataelmber, picit Remco Evenepoelra hajaz, ha valakinek mond valamit az utóbbi név, River viszont fut, mert sokszor üldözik. Sokat fut. És így tovább, erős karakterek a jó, a rossz és a még rosszabb oldalon is. A történetek Mick Herron regénysorozatát alapulnak, egy regény, egy évad alapon. Alapvetően összefüggő, egymásra épülő, vagy éppen egymást magyarázó történetek, melyek azonban önmagukban is megállnak a lábukon. Elegánsan, kompakt módon megrendezett, igényes és szórakoztató és izgalmas akciósorozatról beszélünk.

Az ötödik évadban nem történik semmi olyan, ami a mai valóságban ne történhetne meg: rasszista incelek, frusztrációjukat vad erőszakban kiélni szándékozó arabok, korrupt politikusok és üzletemberek, de a jó emberek szövetségeit is kicsinyes rivalizálások koptatják. Végén megnézhetjük Jackson Lamb talpát. Mezítelenül. Már kész a hatodik évad is!