Jelenleg ott tartunk, hogy Mickey Haller Los Angeles-i ügyvéd eddig hét történetnek volt fő karaktere Michael Connelly bűnügyi univerzumában. Az igazság ára című Netflixes sorozat eddigi három évadának kreátorai, Ted Humphrey és David E. Kelley azonban kicsit összekeverték Connelly (egyik) regénysorozatának etapjait, hiszen Matthew McConaughey által címszerepelt, 2011-ben bemutatott sikeres mozi cselekménye itt például a második évadban jelenik meg, amolyan fősodorként, körbefonva más Haller-történetből kiemelt más sztorikkal.

Azt azonban le kell szögezni gyorsan, hogy az eddigi három évad cselekménye szépen meg van sodorva: a több irányból kígyózó szálak szépen olvadnak egymásba és éppen csak annyi cselekményszál marad szabadon, függőben, amennyi elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy továbbmenjen a történet egy majdnai negyedik évadra. A fő karakter ugyebár egy ügyvéd. Az első évadban egy súlyos baleset, majd egy hosszas drogrehabilitáció után egy bonyolult ügyvédi praxis szakad rá örökségként, hogy aztán a harmadik végén, néhány egyszerűnek tűnő, de mindig veszélyes buktatókat tartalmazó ügy megoldása után menő sztárügyvédként nézzen döbbenten maga elé, miután … de ezt nem spoilerezem el. Közben szerethető karaktereket ismerünk meg mellette és gyűlöletes fazonokat látunk elbukni ellenében. Mickey Haller, bár előszeretettel hesszel a Lincoln Continental nevű amerikai luxusautó-márka különböző modelljeiben, alapvetően jó ügyvéd, aki hivatás- és küldetésszerűen küzd a hendikepesek és esélytelenek jogaiért az amerikai igazságszolgáltatás teátrális bürokráciájában. A műfaj ennek megfelelően krimi és tárgyalótermi dráma, a töltet pedig romantikusan humanista és harcosan moralista. Bár Haller megveszekedetten küzd a jó ügyekért, amolyan modern Petrocelliként ő sem veti meg a kisebb, sőt, olykor nagyobb simliskedéseket, stikliket és féllegális jogi trükköket, kiskapukat: exitus acta probat, azaz a cél szentesíti az eszközt. Nála legalábbis, amiért mi, nézők egy percig sem hibáztatjuk.

Izgalmas, jól megírt bűnügyi történetek ezek tehát, melyek mindig egy-egy katartikus tárgyalótermi előadásban csúcsosodnak ki (végül), ahol mindig győz az igazság, de ne kérdezd, milyen áron. Mindeközben, a komoly bűnügyek tisztázását körbelengi valami laza, joviális derű, ami nemcsak Haller szertelen, körmönfont és szellemes érveléséből jön, hanem egész személyiségéből, életfelfogásából és az emberek iránti szeretetből. Emellett, egy filmsorozathoz képest igen mély és szakmai betekintést is nyerhetünk az amerikai igazságszolgáltatás és a jog felépítésébe, fontos elemeibe és alkotórészeibe is – engem legalábbis ezek fogtak meg leginkább: bár messze nem ez a legelső amerikai tárgyalótermi történet(füzér), amit láttam, de például az esküdtszék szerepét, hogy mi a dolga velük az ügyésznek és az ügyvédnek, még soha nem láttam ennyire plasztikusan át, mint itt. Tudom, egyéni szocprobléma, meg mire megyek én ezzel itt, Magyarországon, de akkor is. Élveztem eddig és remélem, még fogom is.