Egy végeláthatatlan, nyúlós, kezdetben hamvas és üde, de a későbbiekben hamar kibírhatatlan nyűglődéssé váló tinirománchoz hasonlítható ez a Sötétség című német széria, melyet Baran bo Odar és Jantje Friese fejlesztett a Netflix számára. Ennek megfelelően, egy végeláthatatlanulul nyúlós tinirománc a történet fő cselekményszála, mely a kezdetben bájos, bár meglehetősen tipikusnak tűnő tinitörténetnek tűnik. A dolgok azonban hamarosan sötét fordulatot vesznek, a kezdeti ijesztgetős, beszívogatós, ijesztgetős sztoriból gyorsan egyszerre három idősíkon találjuk magunkat, és szereplőket. Mondjuk azt, pici Stranger Things keveredik több Back to the Future-rel, valahol, valamelyik német középhegységben fekvő kisvárosban, mely köré a szomszédos atomerőmű két hatalmas hűtőkéménye pöfög bodor fellegeket. Tehát Csernobil emléke és valahol ebből is fakadóan a nagy, német Greenpeace-es atomenergia-para is ott bujkál valahol…

Még ekkor sincs túl nagy baj, bár ennyi eső, ráadásul így, ekkora mennyiségben a legdurvább monszun alatt sem esik a Mekong-deltában, nemhogy Közép-Németországban, a hőseink azonban kitartóan áztatják magukat, mintha verőfényes napsütés lenne, nem pedig novemberi hideg. És néznek, sokszor, sokat és hosszan. És beszélnek, nagyokat, sokszor lilákat, a magvasságokat többször is elismételve, lassan, artikulálva, hogy a hülye néző is megértse. Én körölbelül a második évad közepéig tudtam követni a fordulatok hátán fordulatokat, illetve beazonosítani az ekkora már legalább 6-7 idősíkon, valamint néhány párhuzamos univerzumban megsokszorozódó, különböző életkorban akár egyugyanazon helyen és időben is jelenlévő szereplőket. (A tér-idő kontinuitás, meg az időparadoxon az már kutyafasza?) A harmadik évadra végképp kicsúszott kezdemből Ariadné fonala (a sztori tele ven efféle mitológiai és bibliai idézetekkel, párhuzamokkal, tudományosnak tetsző elemekkel -Higgs bozon-) és már csak azt vártam, hogyan keverednek ki ebből a katyvaszból a sorozat alkotói. Nos, elég egyszerűen és kiábrándítóan. A finálé banális és olcsó – miképpen a többször is bekövetkező apokalipszis is (nem néz ki rosszul a sorozat, azonban pont az apokalipszis, az olyan gyermeteg CGI, mintha Coreldraw-val rajzolták volna…). Óva intek mindenkit, nehogy belekezdjen ebbe a sorozatba, mert kidobott idő mind a 26 epizód.