Robert de Niro első sorozat-főszerepében megmutatja, milyennek kell lennie egy felelősségtudatos, felelősséget vállalni is merő, bátor, elvhű államférfinak. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy mindeközben Trump második elnökségét már első napjaiban is botrányok, kínos kijelentések és ijesztő intézkedések kísérik, melyekkel szoros összefüggésben az amerikai politikával és közügyekkel kapcsolatosan mindig sarkos véleménnyel bíró de Niro -más hírességekkel egyetemben és állítólag- bejelentette, hogy elköltözik az Államokból. A Nulladik nap amúgy egy egész országot megbénító, emberéleteket is követelő cybertámadás utáni nyomozás története, melyben de Niro visszavonul ex-elnökként újraaktivizálva magát egy szenátusi vizsgálóbizottság élén mutat utat és önt tiszta vizet a pohárba. A sorozat erős áthallásosságán és egy valóban aktuális és reális veszélyhelyzet felvillantásán túl átlagos darab: egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek azt a Trump népes és internacionalista rajongótáborának megmondóemberei, valamint az önálló vélemény megalkotásátra képtelen, vagy azt megspórolni akaró véleményalkotók mondják, de nem is olyan jó, hogy azt feltétel nélkül ajánljuk. Korrekt, izgalmas műfaji darab, csak éppen picit túlbonyolított, ám ezzel együtt nem igazán kidolgozott cselekménnyel és néhány érdemtelenül levegőben lógó -szintén neves színészekkel, mint Jesse Plemons, Matthew Modine, stb- mellékkarakterrel – de de Niro legalább nem vág pofákat, viszont sokat néz bambán/komoran maga elé, ami csak részben indokolt karakterének történetével. Ha azonban netán éppen készül egy komolyabb szerepre, mondjuk a legendés és/vagy hírhedt amerikai külpolitikai szarkeverőként ismert Henry Kissinger megformálására, akkor jó úton jár. A történet által felvetett probléma azonban itt van, jelen, ma is – és ennek megoldására még nem látszik egy ilyen tökös de Niro-féle alak, aki a végén jól beolvas.