Azon mindig elcsodálkozom, hogy Till Attila milyen precízen ketté tudja magában választani a kereskedelmi televízióban bazári módon ugrándozó médiaribancot és a szociális témákra érzékenyen rezonáló, ízléssel és mértéktartó szakmai tudással felvértezett filmrendezőt. Filmjeiben értekezett már pánikbetegségről, a modern rabszolgaságról, mozgásukban korlátozott körülmények között élő sérült emberek hétköznapi túlélési problémáival, vagy mint most, az alkoholbetegséggel. A teljes egészében magángyártásban készült És mi van Tomival? több szempontból is önéletrajzi vonatkozásokkal bír, mind az író/rendező Tilla, mind az egyik főszerepet alakító Thuróczy Szabolcs esetében: egy interjúban ők maguk mesélték el, hogy egy időben mindketten bele-belecsúsztak az alkoholfogyasztás már személyiséget is eltorzító mértékű gyakorlásába. (Elmondásuk szerint ma már mindketten tiszták.) Ennek megfelelve, mondhatni, őszinte, feltáró erejű pillanatkép a film egy alkoholbeteg tipikus napjairól.

Maga a cselekmény két részből áll: az elsőben Sanyi (Thuróczy Szabolcs), a bábszínész pocsolyarészegen érkezik haza másnap reggel egy premierbuliból. Felesége (Fodor Annamária), valamint nagylánya (Tóth Zsófia) kérdőre vonja, Sanyi viszont inni akar. Szó szót követ, majd hosszas ordítozás és dulakodást követően Sanyi hasába kés fúródik. Öt évvel később Sanyi tiszta, egy anonim alkoholisták kört vezet és egy másik nővel (Sodró Eliza) él, aki közös gyereküket hordja szíve alatt. Egyik nap Palival (Polgár Tamás), aki szintén alkoholbeteg és együtt járnak az AA körbe, keresni kezdik harmadik sorstárukat, a címszereplőt (Patkós Márton), aki már napok óta nem jött gyűlésre… Egyszerű sztori, végén szolid happy enddel, miközben mindvégig ott van az egész felett az alkoholizmus fatális kardja: egy alkoholista élete végéig az alkohol rabja marad, hiába nem iszik hosszú ideje. Részvéttel, szeretettel megformált figurák hitelesnek tekinthető élethelyzetekben, a mindennapi kihívásokra adott helyzetekben adott reális válaszokkal, de ami a fő, mindenféle romanticizálás nélkül – nem feledve, nem takargatva, hogy az alkohol, bár legális, de a legveszélyesebb, legkönyörtelenebb, legkeményebb drogok közé sorolandó. Fontos, őszinte, igaz mozi.