Tízmillió filmkritikus, futballedző, infektológus, makrogazdasági elemző és történész hazájában senki sem lehet semmihez elég okos. A napokban a Netflixre is felkerült, brutális(an túlárazott) költségvetésből készülő Hunyadi című tévésorozatról is szinte már mindenki elmondta a tutiságot, így én is csak a szavakat szaporítom. Az első az, hogy nagyjából így kell kinéznie ma egy történelmi tárgyú, kosztümös filmnek. Ez egy baromi drága műfaj, a filmes szakmában valószínűleg a létező legdrágább. A kosztümök gyártása önmagában is egy átlagos játékfilm büdzséjét viszi el, ha azt valóban látványosnak és minőséginek kívánják az alkotók. Akkor ott vannak a kellékek, a kardok, vértek, buzogányok és mindenféle egyéb bizbaszok, amiket a középkorban használtak egy olyan történet szereplői, akik szakmányban vívták csatáikat egymással. Saccperkábé még egy átlagos magyar játékfilm. A díszletek, hogy azokban el is higgye a néző a középori történetet: na, az se két fillér, akkor se, ha full CGI. A lovak, ráadásul ekkora számban – csilliárdok. S akkor ott vannak a színészgázsik, az alkotók és a hadseregnyi stáb gázsija, engedélyek, stb. Szóval, ezer helyre kell pénz, ezeregy helyen folyik is el minden. Ez a filmen nem látszik, tényleg tök jól néz ki minden. Az tehát, hogy valójában mi került ezen 10/16/20 milliárdba, akár még igazolható is, hogy mégis ezen lovagol szinte mindenki, az elsősorban az elmúlt 15 évnek köszönhető, mely alatt a bányászbéka segge alá csüllyedt a magyar adófizetői forintok megbecsülése – merthogy ez a csilliárd milliárdos büdzsé bizony nem magánbefektetők pénze, hanem a magyarok adójából befolyt állami bevételekből van lecsípve. S bár nyilvánvalóan kell pénz egy ilyen műfajú filmre, az is látszik, hogy ENNYI nem kell, hiszen ruhák egy film, kellékek, díszletek még egy, gázsik, resztli még egy film, tehát bőven túlszámlázva is max 4 átlagos magyar film költségvetése égett itt el (ez az átlag olyan, mint az átlagbér, benne van a Hajdu Szabolcsék kvázi nulla forintból készült filmjeitől a 7 milliárdos Petőfi-filmig minden). Noch dazu, iparági pletykák szerint az egész projekt kapásból úgy indult, hogy egy -amúgy magyar, ismert nevekből álló- gyártó csapat lelépett a pénz egy részével. Természetesen minden lepapírozva, jogszerűen, ahogyan ez megy az elmúlt 15 évben. Ez az, amitől szétcseszi az ideg a becsületes/naiv magyar adófizetőt…

Szóval, jól néz ki a Hunyadi, és ha figyeltünk annak idején a gimiben a töriórákon, akkor simán követhető is az az erőltetett vágta, amivel végigszáguldunk a címszereplő látványos és eseménydús életpályáján a rendelkezésre álló 10 rész alatt. Sőt, ha azt nézzük, hogy a film Bán Mór tizenvalahány részes regényfolyama alapján készült, a forgatókönyv kifejezetten bravúros munka. Látunk jó színészeket, kiemelve a címszerepet alakító, impozáns, szinte marveli alkatú Kádár L. Gellértet, aki amellett, hogy baromi jól néz ki (reszkess Chris Hemsworth, kösd föl a gatyád, Jason Momoa! 🙂 ), színészi értelemben is pompásan megállja helyét, de nem csalódhatunk az ismertebb arcokban, Rujder Vivienben, Törőcsik Franciskában, Mátray Lászlóban, László Zsoltban, Gálffi Lászlóban és a legtöbb külföldi színészben sem, miközben itt-ott, olykor elég jelentős szerepben, feltűnnek szinte teljesen “civil” szereplők is. Engem nem zavarnak a cicik, az sem, hogy relatíve kevés explicit vérontást mutatnak a kamerák, ezekben is teljesen trendi a film, s mint ilyen, vállalható is. Profi munka a Hunyadi, s ha képesek vagyunk picit elvonatkoztatni a gyártását övező, valóban dühítő körülményeketől, még akár büszlék is lehetünk rá. Annyit egészen biztosan ér, mint amennyit elszórtunk a magyar adóforintokból határon túli futballra – egyetlen évben.