Igazából ez egy portréfilm lenne Charlie Sheenről, az ismert színészről, de főleg a bulvárhírekből mindenki számára (akik egyáltalán tudják, ki Charlie Sheen) közismert politoxikomán életmódjáról. Maga a film (kétszer másfélórányi részből álló dokumentumfilm) is inkább a bulvár műfajába/színvonalába tartozik, melyben elsősorban maga, Charlie, feleségei, egyik gyerekkori haverja, Sean Penn és még néhányan mesélik el, hogyan csapta szét magát két évtized alatt a címszereplő. Hog igazán jó film legyen, hiányzik a képből a megnyilatkozástól elzárkózó apa (Martin Sheen), valamint a nevesebbik báty (Emilio Estevez) részvétele, de legfőképpen az, hogy miért, milyen körülmények között alakult ilyenné Charlie személyisége. Ők csak az amúgy illusztrációként igen ügyesen alkalmazott filmbetétekben, illetve homevideókban tűnnek fel. Nem biztos, persze, hogy velük mélyebbre sikerült volna ásni… Viszont így, bármennyire őszinte, feltáró erejű film ez, igazából mégiscsak a felszínt mutatja meg Charlie-ből és az ő önpusztító életéből, személyes kapcsolataiból – de lehet, hogy igazából ennyi is a faszi: egy mázlis drogos, aki túlélte azt a mértékű önsorsrontást, amibe sokan belepusztultak. Sőt, még sztár is lett belőle – ezért is, de ennek ellenére is.