Nem orwelli elírás a cím, bár olyan messze nem járunk 1984 dermesztő utópiájától. A helyszín Lengyelország, ahol recsegnek a kommunista államhatalom eresztékei, a nagyobb városokban szervezkedni kezd a demokratikus ellenzék. 1983 márciusának 12.-ik napján ismeretlen terroristák több pokolgépet robbantottak Varsó, Gdansk és Krakkó központjában. Ezt kihasználva a lengyel állampárt a rendcsinálás ígéretével újból megerősítette hatalmát, leszámolt az ellenzékkel és 2003-ra, amikor a film cselekményének nagy része zajlik, kiépített egy nagyjából prosperáló, a szabadság illúzióját keltő, technikailag fejlett rendőrállamot. A valóság fonákját látjuk tehát ebben a nyolcrészes sorozatban, bár aki ismeri a korabeli és a közelmúltbéli lengyel történelmet, belpolitikai eseményeit, az kristálytisztán érzi az áthallásokat. Az 1983 egy sötét, komor, egymással is rivalizáló erőszakszervezetek által uralt világot mutat be, melyben ijesztő folyamatok zajlanak és ezeket mi, Magyarországon is pontosan érteni fogjuk.

Érteni fogjuk, ha jól figyelünk, mert Joshua Long, a sorozat kreátora, bár érezhetően nagy igénnyel írta meg a történetet, a cselekmény két idősíkját, valamint a szerteágazó cselekményszálakat, bennük a sok karaktert nem tudta igazán jól megírni. (Nyomoztam amúgy Long után, de ezen a néven csak egy ausztrál és/vagy hongkongi horror rendezőt találtam, egy-két jelentéktelen filmmel a filmográfiásában. Élek a gyanúval, hogy ez a Long valamiféle álnév…) De azért a végére többé-kevésbé összeáll a kép. A lengyel film komoly mai nagyágyúi álltak csatasorba e sorozat elkészítésében, mely az első saját gyártású Netflix-sorozat Közép-Európában: az Oscar-díjra is jelölt Agnieszka Holland, illetve A csábítás című, emberevő sellőkről készült filmmel ismertté vált Agnieszka Smoczyńska is rendezett epizódokat. Bár maga, a disztópikus, de mégis igen valóságos sztori döcög ugyan, a sorozat mégis nagyon jól néz ki. Ez a 2003-as, még mindig a Párt által joggal és igazsággal irányított Lengyelországban felhőkarcolók törnek az égbe, a helyi techvállalat az amerikaiakat megelőzve dobja piacra érintőképernyős mobiltelefonjait, miközben a helyi rendőrség szamizdatban nyomott Harry Pottereket üldöz, a soksávos sztrádákon meg Polski Fiatok, Polonézek és Zsukok hasítanak. A hatalmat gyakorló erőszakszervek a legmodernebb fegyverekkel és stratégiai felszerelésben pattannak ki a páncélos Zsuk-mikrobuszokból, hogy rátörjék az ajtót a soron következő begyűjtendő állampolgárra – hogy aztán azokat hipermodern acél-üveg-beton palotákban vallassák véresre. Van egy halvány szerelmi szál is, háromszögbe kerekítve, közhelyesen piás, kiégett zsaru és hasonlók – a karakterépítés sem erőssége a sorozat alkotóinak, ahogyan a tempós mesélés sem. Felemás érzés tehát, nagyigényű, de kissé elbaltázott sorozat, fontos és érvényes mondandóval.