Cuki kis romantikus fantasyt kerekített a Gettómilliomos egyszer már bevált receptúrája alapján Danny Boyle, a Beatles immáron klasszikus számaira. A tutinak tűnő ötlet nekem tetszett, de ahogy nézem, a nép kevésbé volt elragadtatva a Yesterdaytól. Pedig a sztorit ráadásul Richard Curtis, megannyi atombiztos sikerű romantikus komédia szerzője, olykor rendezője szállította, a zene pedig adott – a franc se ismeri ki magát a népakaraton… Pedig a történet kulcsmomentumát jelentős fantasy-elemen kívül tényleg csak jó zenék vannak egy egyszerű, tiszta szerelmi történetben, minimális, de legalábbis ízléses mennyiségű habbal körítve.

Tehát az van, hogy van egy vidéki, árufeltöltőként dolgozó angol/indiai vagy pakisztáni srác, aki jobbára barátait és a helyi pub közönségét szórakoztatja mérsékelt sikerrel saját, gitáron kísért dalaival, csak a szomszéd lány, civilben matektanár, lát benne fantáziát, s talán picit többet is. Egy viharos este -itt a fantasy-elem- egy globális áramszünet zavarja össze a szálakat, minek köszönhetően az emberiség fizikai és nem fizikai memóriájából egy csapásra törlődik a Beatles (és még pár dolog, pl. a Coca Cola) teljes “univerzuma” és csak főszereplő (meg ahogy látni fogjuk, még egy-két ember) emlékszik ezekre a teljes emberiségből. A srác gondol egy nagyot és a Beatles-dalokból, amikre ekkor már mindenki a srác eredeti szerzeményeként tekint, kíván karriert építeni – nem várt óriási sikerrel. Természetesen ez egy tündérmese, tehát a főszereplő srác is alapvetően tisztaszívű alkat és nem akar más tollával ékeskedni, de némi pop/szórakoztatóipari kritika és szövevényes szerelmi zűrzavar után minden a helyére kerül.

Alapvetően persze a Beatles ismert számai viszik a hátukon filmet, amit a főszerepet alakító Himesh Patel lecsupaszított, de tiszta és erőteljes előadásában hallhatunk, olyan valódi világsztár asszisztálásával, mint Ed Sheeran. Boyle pedig van annyira rutinos és biztos kezű rendező, hogy érzi a lényeget és nem bonyolít túl semmit, például a szerelmi szálon, és figyelmen kívül hagy egy csomó, nem feltétlenül, vagy legalábbis itt nem lényeges dolgot. A történet lendületesen tör előre ifjonti hévvel, ahogyan az itt kell – a teljes, széleskörű happy endig, hova máshová. Én ugyan vártam, hogy a még élő két Beatle-ből valaki, vagy akár mindketten belekeverednek valahogyan a sztoriba, de Paul és Ringo helyett csak Johnnal találkozunk, értelemszerűen egy fiktív valóságban. Ettől függetlenül, a film egyszerre tisztelgés a Beatles vitathatatlanul óriási hatású életműve előtt, de mint romantikus fantasy is megállja a helyét.