Nem tudom, hogy azoknak mit nyújt ez a film, akik valamilyen okból kimaradtak Steven Knight múlt század első harmadában játszódó penge maffia-eposzából, a Birmingham bandájából, a beavatottak viszont biztosan nem kapnak többet Tommy Shelbyből, mint nagyjából egy duplahosszú évad-, ez esetben sorozatfinálé. Nagyjából ennyi “anyag” van benne, miközben Knight nem pöcsöl sokat a történet expozíciójával, a karakterek bemutatásával, hanem pöttyint egy szép, nagy, színes pöttyöt a nagyszabású saga végére – miközben azért hagy szabadon folytatnivalót is. A Birmingham bandája: A halhatatlan ember 1940-ben, a második világháború első évében játszódik, amikor a náci németek első számú nyugati ellensége az angol birodalom volt, ahol minden titkosszolgálati eszközzel azon van, hogy Angliában is a fasisztáké legyen a hatalom. Tommy vidéki birtokán, a világtól elvonulva és az abban zajló történésekkel nem törődve, ópiumot szipákolva, Chateau Lafite-gyűjteményét pusztítva írja regényes élete regényét, miközben a pengesapkás bandát fia, Duke vezeti Birminghamben és a német nácikkal készül kötni számára jövedelmező, Anglia számára viszont katasztrofális hatású üzletet.

Önmagában tehát ez a film nem igazán összevethető a sorozatban kifejtődő nagyívű, epikus történettel, sőt, kissé még talán soványnak is tűnik; cselekménye nem igazán több egy szép, igényes kivitelű, kosztümös háborús akciófilmnél. Viszont a sorozat egészéhez viszonyítva mégiscsak méltó epizód, főleg hogy mire megy benne ki a játék. A Tommy Shelby szerepében ikonikussá vált Cillian Murphy mellett újra találkozhatunk a sorozat néhány jellegzetes karakterében Rebeca Fergusonnal, Steven Grahammal, Tim Rothtal vagy Duke szerepében Barry Keoghannel, a brit színjátszás mai, abszolút kiválóságaival, Keoghan például jelenleg talán a legizgalmasabb karakter a filmvásznon. Természetesen mindannyian hangsúlyos jelenléttel bírnak, miközben a Peaky Blinders egyik erőssége mindig is a nagyszámú, nagyon erős, határozott vonalakkal megrajzolt, hiteles mellékkarakterben rejlett és ez most sincs másképpen. Érdemes eredeti nyelven nézni, mert ezt az angolt nem tanítják a nyelviskolában, miközben ezt beszéli a hétköznapi, való ember odaát, a csatorna másik oldalán. De sem nem nyelvóra egy film elsődleges funkciója, sem nem feltétlenül belterjes összekacsintás, így az összekép kicsit… fakó, miközben a látványra tényleg nem lehet panasz.