Category Archives: Szemlék, filmfesztiválok

Újabb remek román film a láthatáron, ezúttal komoly magyar közreműködéssel. A Morgen (vagyis Holnap, németül) a magyar Katapult Filmmel közös vállalkozásban készült, és a cselekménye is a román-magyar határvidéken játszódik. Ezúttal azonban szó sincs semmilyen történelmi hagyatékról és effélékről, a … → olvasásának folytatása

Simon Werner eltűnése valós események alapján készült, a filmet rendező Fabrice Gobert gimnáziumában is eltűnt egy Simon nevű fiú, valamikor a kilencvenes években. Az ifjú francia filmes aztán ezt a tinédzserkorát megrázó élményt bontotta ki rendezői bemutatkozásában, kizárólag amatőr szereplőkkel … → olvasásának folytatása

A házat az apa építi kisebbik lányának, közvetlenül a sajátja mellé, a félbemaradt ház mellett, amelyiket a nagyobbik lánynak kezdett el építeni, mielőtt az, azzal a semmirekellővel, el nem ment Norvégiába… Zuzana Liová filmje tipikus közép-európai problémagócot ragad meg vastagon … → olvasásának folytatása

Én ezt most így, a fesztivál harmadik napján kijelentem, az idei Titanic legkúlabb filmje a dán Kasper Holten Juan című alkotása. Mozart Don Giovannijának aktualizálásáról és vulgarizálásáról van szó, mintegy bizonyságképpen, ha értő művész bátran nyúl az operához, az akár … → olvasásának folytatása

Majid Barzegar a ma Iránjáról, illetve annak felső tízezrének hétköznapjairól mutat nekünk képet, aztán nagyjából ennyi is az összes pozitívum, amit el lehet mondani filmjéről. Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy Iránban kizárólag leplekbe bújt vallási fanatikusok osonnak a néptelen utcákon, … → olvasásának folytatása

A dán Janus Metz Pedersen elég veszélyes vállalkozásba fogott, melynek eredménye ez a film. Fiatal dán katonákat kísért el egy kis afganisztáni kalandtúrára, melyre ők is kötelezettek, NATO-tagként. Az volt a terve, hogy az első vonalakból tudósít arról, hogyan veszik … → olvasásának folytatása

Az ír Conor Horgan filmje végül is kitűnően passzol az utóbbi évek poszt-apokaliptikus filmjei (Az út és effélék) sorába, bár legjobban talán mégis úgy tudnám jellemezni, hogy Torinói ló light. Minden megvan e filmben, ami Tarr Béla remekében, csak minden … → olvasásának folytatása

Ez a film szerintem rendben van. Sűrű, szinte balladaian szikár és még az amerikai filmekben igen alaposan körüljárt háború utáni trauma problematikáját is képes gyarapítani új aspektusokkal. Ne akadjunk most fenn azon, hogy Ryan Redford filmjei kanadai illetőségű, alapvetően azért … → olvasásának folytatása