Tag Archives: 7/10

Az úgynevezett tárgyalótermi dráma műfajának hollywoodi népszerűsége az amerikai jogrendszer sajátosságaiban gyökerezik. Egy amerikai bírósági tárgyalás – tudjuk jól, láttuk számtalanszor – önmagában is egy teátrális esemény. Középen, legtöbbször magas pulpituson ül a bíró, a jog őre, kvázi az őszszakállú … → olvasásának folytatása

Felesleges lázadozni Hoffmann Rózsa új oktatási törvény-tervezete ellen, nem az fogja elindítani az egyen-gömbölyűre gyalult magyarokat az együttbégetés akolmelegének útján, a folyamat már régóta itt kulminál. Mi másnak a számlájára írhatnánk azt a baromságot, hogy még mindig vannak olyan nézők, … → olvasásának folytatása

Charlotte Brontë csúnyácska, ám éleseszű nevelőnőjének szívfacsaró, de végül mégis boldog története igen sok filmfeldolgozást megélt már. Jane Eyre-t ezúttal a fiatal japán-amerikai Cary Fukunaga álmodta filmbe, lágy, fakó pasztellekben és sokáig visszafogott érzelmekkel. A lowoodi árva Charlotte egy bizonyos … → olvasásának folytatása

Ha kicsit pikírten szeretnénk fogalmazni, akkor ez az a film, amelyik lekaszált mindent idén Berlinben Tarr Béla Torinói lova előtt… Valójában persze alig összevethető a két film, hogy mást ne mondjak, ebben a ropogósan friss iráni filmben fél perc alatt … → olvasásának folytatása

Úgy hangzik az érzelmes jelenettel bíbelődő rendezőknek adott régi tanács, hogy a néző könnyezzen, ne a színész. Nos, Fernando León de Aranua Amador című filmjében tavaly a Fausta énekével Oscar-díjra is jelölt Magaly Solier, szegény, alig lát a könnytől, érdekes … → olvasásának folytatása

Az alapvetően optimista, sikerorientált amerikai közérzet és ennek Hollywoodban táplált melegágya megint kapott egy jókora pofont (nem kokit és nem sallert!) az igazságból, azzal, hogy a nagy tekintélyű, szmokingba és méregdrága dizájner-göncökbe öltözött puccparádé megtapsolhatta a dagadt fekete lány nyilvánvalóan … → olvasásának folytatása

Francis Ford Coppola a monumentális, sőt monstruózus Keresztapa-trilógiával már kitörölhetetlenül beírta nevét a filmművészet nagykönyvébe, és akkor még ott van hasonlóan nagyigényű Apokalipszis, most, és még jó néhány egyéb, komoly elismerést elért darab is. Manapság a Maestro leginkább szőlőbirtokán szöszmötöl … → olvasásának folytatása

Szerintem (Luis Bunuel óklasszikus Tejútját nem számítva) még nem készült olyan játékfilm, melynek egyik főszereplője az El Camino, a Santiago de Compostellába vezető zarándokút lett volna. A Vándorút így első a sorban. Nem kis meglepetés ez, tekintve, hogy mekkora divat ez a … → olvasásának folytatása

A Második nekifutás második nekifutás José Giovanni Un Reglement de Comptes című gengszter-krimijének filmes adaptálására. Az első a legendás Jean-Pierre Melville-é volt, hasonló címmel, 1966-ból, ezt a 2007-es verziót Alain Corneau jegyzi, forgatókönyvíróként és rendezőként. Vég nélküli, parttalan vitát lehetne … → olvasásának folytatása