Tag Archives: 7/10

Igazi nagyszabású, szélesvásznú (stb.) háborús film a dél-koreai Je-gyu Kang Harcosok szövetségecímű eposza, amely rendelkezik a műfaj szinte összes buktatójával, csakúgy mint erényével. Megkerülhetetlenül patetikus, heroikus és hatásvadász. A film kísérőzenéjét én elrettentő példaként tanítanám filmrendezőknek, hogy ilyen filmben, ilyen … → olvasásának folytatása

Véletlenül futottam bele ebbe a fura filmképződménybe a tévében. A Kegyetlen faj című mozi úgy néz ki, mintha olcsó tévéjáték lenne, bár Donald Sutherland, Diane Lane azért tán még nem ez a kategória. Úgy kezdődik, mint egy életközeli, “már nem … → olvasásának folytatása

A sport éppúgy része a globális szórakoztató-biznisznek, mint a film, ráadásul akkora, ha nem nagyobb tömegeket mozgat meg, így nem meglepő az sem, hogy gyakorlatilag a kezdetek óta kedvelt témája a filmkészítőknek. Ám nemcsak jól felfogott gazdasági megfontolásokból van ez … → olvasásának folytatása

Michael Cristofer rendező és David McKenna író több mint tíz éves filmjének a magyar címe esetleg egy könnyed, bulizós komédiára, esetleg romkomra utalhat, de mondjuk, ha belekattintunk a szerzők filmográfiájába, már sejthetjük, hogy valószínűleg másról lesz itt szó. A Body … → olvasásának folytatása

Szerintem, A lázadás az első vietnami produkcióban készült zsánerfilm, amit láttam életemben. Az Indokínai-félsziget keleti oldalán kanyargó, hosszúkás ország filmművészetének mindössze néhány -bár figyelemreméltó- szerzői filmje (pl. Zöld papaya illata, vagy az idei Titanicon a Vergődés) jutott el Európába, de … → olvasásának folytatása

Sietve leszögezném, hogy ez egy igazi “ordibálós dráma“, mivel legutóbb egy nálam menőbb filmes blogon olvastam egy ilyen definíciót: a blogger en bloc utálta az olyan drámákat, amikben “ordibálnak”. Szíve-joga, bár ettől nyilván nem nő szakmai ázsiója. Hát, ti tudjátok … → olvasásának folytatása

A spanyol film legjobb hagyományait ápolja Daniel Sánchez Arévalo 2006-os bemutatkozó filmje, a Sötétkékmajdnemfekete. A könnyed hangvétel ellenére pontos társadalomszemlélettel találkozunk, amely nyíltan és szókimondóan beszél igazságtalanságokról, emberi tragédiákról, ám mégsem hanyagolja a humort. Ez a fajta spanyolos humor azonban … → olvasásának folytatása

Annak idején, Martin Scorsese szépen kiakasztotta Krisztus utolsó megkísértése című filmjével a különböző keresztény szektákba, de különösen a római katolikus egyházba tartozó túlbuzgó keresztény hívők tömegeit, tudomásom szerint a filmet a mai napig nem mutathatta be például magyar televízió. A … → olvasásának folytatása

A Vanília égbolt az új hollywoodi rendező-nemzedék sokak által egyik legtehetségesebbjének tartott Cameron Crowe az önéletrajzi ihletésű Majdnem híres sikerét követő munkája, ami már születése pillanatában majdnem biztosan slágergyanús szerzeménynek volt tekinthető. Minden bizonnyal abszolút tuti húzás abban az értelemben, … → olvasásának folytatása

Nick Hornby a modern Jane Austen. Éppolyan élesen és tisztán ábrázolja az angol társadalom struktúráit, alá- és fölérendeltségi viszonyrendszereit, mint kiváló XIX. századi kolléganője, témaválasztásában természetszerűleg azonban férfiasabb. Hősei gyenge ifjak és tébláboló férfiak, mivel Hornby is férfi, ahogy Austen … → olvasásának folytatása