Nem is olyan régen megmosolyogtuk a fiatal magyar elsőfilmeseket. Mi tagadás, elég komikusan mutattak az őszülő halántékú, enyhén kiégett, negyven körüli, sőt néha azon túli fiatal elsőfilmesek a mi kis filmfesztiváljainkon. Persze ez a faramuci helyzet legkevésbé sem rajtuk múlt, annál inkább az ország akkori kultúrpolitikai és gazdasági állapota volt ennyire képtelen. Mostanság is siránkozunk épp eleget, de valami mintha mocorogni látszana a magyar filmművészet meglehetősen lestrapált épületében. Valóban fiatal, 25-30 éves rendezők jelentkez(het)nek másfélórás játékfilmekkel. Mundruczó Kornél, Török Feri és Incze Ágnes után, most itt van Hajdu Szabolcs, az ő Macerás ügyeivel.

Az ifjú direktor korábban már jelentkezett, igaz csak viszonylag szűk kör számára láthatóan, egy eléggé ütős, bár némi Tarantino-hatást nem nélkülöző rövidfilmmel, a Necropolis-szal. A halott város nem más, mint a rendező szülőhelye, Debrecen. Ez az alföldi város a színhelye Hajdu Szabolcs új opuszának is, most azonban mintha élet költözne belé. Bár várjuk csak ki a végét. Egy középiskolában vagyunk, ahol egy igazi, romantikus szerelmi háromszög van kibontakozóban. Imi szerelmes Brigibe. Zsoli is Brigit akarja. Imi legjobb barátja, Tibi viszont nem tudja, hogy szerelmes-e Imibe, vagy csak nagyon szereti. Brigi eközben a két fiú közt vacillál, ráadásul még szerepet is kínálnak neki Jancsó Miklós legújabb filmjében. Imi megleckézteti Zsolit, és viszont. Brigi dönt…

A film sztorijáról talán ennyit illendő elárulni, tessék elmenni a moziba, és megnézni. Bár ez valószínűleg nem lesz kötelező, mint a Sacra Corona, de ha azt muszáj volt megnézni, akkor ez is megér egy misét. Minden büszke magyarnak. Mellesleg a két film közt nincs az égadta világon semmilyen hasonlóság. Maximum az, hogy a Macerás ügyek sem hibátlan mozi. Vannak hibái, de ezek elnézhető, és főleg nem durva hibák. Egyes jelenetek mintha picit hosszabbak lennének a kelleténél, a teátrális elbeszélés- és játékmód, – bár ez fakadhat a rendező színészmúltjából, és lehet koncepció is -, a néhol godard-os, néhol klippszerű, néhol teljesen hagyományos vágástechnika, elég sok a fésületlen, punkos manír, de hát rendezőnk is egy kicsit fésületlen, szabados srác. Egy angyali tehetségű, a valódi értékeket már tisztelni tudó, csak még kissé slendrián punk. Hiányzik a film végéről a főcím, ahonnan megtudhattuk volna, kik is azok a minden bizonnyal amatőr, de kitűnő szereplők, kicsoda az a zenekar, akik a film zenéjét játsszák, egyáltalán: kik segítettek Hajdu Szabolcsnak elkészíteni filmjét? Megérdemelnék, hogy megismerjük őket, hiszen szimpatikus vállalkozásban vettek részt.

Sajátos, egyéni “tragikomiko-abszurd” (idézet: prof. Bikácsy) hangvételű mesélőt ismerhetünk meg Hajdu Szabolcsban, akitől bizton várhatunk még némi érdekességet. E filmjét azért még ne szívjuk túlságosan mellre, egyszerűen örüljünk neki. Ez egy eredeti kamaszos film, kamaszokról, majdnem kamaszoktól, számító hazugságoktól mentesen, tehetséggel és fantáziával elkészítve, amely méltó sikerre számíthat közép- és főiskolás körökben. És tessék végre elfelejteni a Szerelem nemtudoménhány vérig című nyálzuhatagot, meg a hasonlókat.