És íme eljött. Beköszöntött az, amire régen vártunk. Már érezzük néhány hete az előszelét, különböző mobiltelefon- és televíziókészülék-reklámokból, (susogták) hallottuk, amerikai magazinok leírták, 2003 a Mátrix éve lesz. Most, májusban az Újratöltve, aztán késő ősszel a Forradalmak. Wachowski-testvérek az első, túlzás nélkül állíthatom, műfaji klasszikussá lett Mátrix-látomás elsöprő sikerével alaposan meglágyították fontos Hollywoodi döntéshozók szívét, így az eredetileg három részesre tervezett sorozat hiányzó két epizódját is leforgathatták, exkluzív körülmények közepette és még exkluzívabb költségvetés felhasználásával. A sajtó nyilvánosságát mániákusan kerülő testvérpár kevés megnyilatkozásaik szinte mindegyikében elmondták, erre szükségük is volt, az új részek látványvilágát olyannak szeretnék megalkotni, hogy azt másoknak nehezen lehessen túlszárnyalni.

Nekem ugyan abszolút semmi bajom nem volt az első rész látványával, képileg, az ízléssel alkalmazott effektekben iskolateremtő erejű volt, kifogástalanul szolgálta a szokásos sci-fi akció mozik sztorijaihoz képest filozofikus mélységű történetet. Így érthetik, elkezdett mocorogni bennem a kisördög, vajon miért kell nyilvánvaló tehetségű embereknek belemenni olyan kilátástalan versenyekbe, mint a felhasznált speciális effektusuk száma, digitálisan felhasznált terabájtok és költségvetési millió dollárok minél nagyobb száma. Az csak az egyik dolog, hogy mindig és mindig lesz jobb, látványosabb, drágább, a másik az a dolog, hogy félek, ezzel a csinnadrattával talán el szeretnének valamit leplezni. Talán hogy ez az újratöltött második rész cselekménye az elsőhöz képest jóval érdektelenebb? Lehet. Hogy kényszerű engedményeket kellett tenniük a producernek (Joel Silver)? Ez is lehet. A lényeg az, hogy az Újratöltést látva erős a gyanúm, az első támadásnál a fiúk (Wachowskiék) ellőtték összes gondolati petárdájukat, a középső és a befejező részre pénzük lett, de már nincs mit mondaniuk.

Az újratöltött Mátrix így már csak egy gazdag kiállítású, látványos, pergő, kicsit tudományos, ám annál inkább fantasztikus akciófilm lett, és élnék a gyanúperrel, a harmadik rész sem lesz más. Ám ennek valóban kitűnő. Persze, lehet, hogy a rendező fivérek eleve nem akartak mást, és csak a hozzám hasonló filozofálgatásra hajlamos bölcsészek csodaváró hajlama láttatta velünk az első részt olyannak, amilyennek. Bár a hosszas, misztikus fejtegetések hitről, jövendölésről, meg sorsról azért meglehetősen furán festenek egy piff-puff-sitty-sutty akciófilmben. Ezek a szpícsek megvannak jelen esetben is, de nekem úgy tűnik, inkább csak azért, hogy ne csupán bő kétórányi akció legyen a film. A mellettem ülő, krumpliszsák méretű popcornt majszoló, bőgatyás tinik mindenesetre e jelenetek (a sztori, maga) alatt hangosan ásítoztak, gondolom, a verekedések és az autós üldözések izgalmaival néhány merengő szó nem veheti fel a versenyt. Na ja, nem vagyunk egyformák.

Szóval verekedések, akciók, autósüldözések, nyaktörő légi mutatványok. Erős túlsúlyba kerültek az ilyesféle látványelemek a Mátrix második részében, és ez valószínűleg a közönség nagy részét el is fogja kápráztatni. Neo (Keanu Reeves) néha supermani repülési tulajdonságokat mutat be, úgy cikázik a felhők között, mint egy azonosítatlan repülő tárgy, innen a szomszéd galaxisból. Trinity (Carrie-Anne Moss) forma egyes superbike babérokra tör, Smith ügynökből (Hugo Weaving) pedig nagyon sok lesz. Morpheus (Laurence Fishburne) leginkább alulról fényképezve homlokát ráncolja, ő itt maradt az első részből. És van igazi mátrixos lebegő kung-fu is nagy mennyiségben, valamint szűzies szexjelenet Neo és Trinity között, egy izgató tortaevés, meg egy tízperces táncjelenet, ami döbbenetesen emlékeztet hajdani törökbálinti Katlan-partykra. És hogy 2003 valóban a Mátrix éve lesz-e, azt döntse el az utókor. Azért karácsonyra jön a Gyűrűk ura 3, de addig is, A szövetség, Sean Conneryvel, többek között. Ha már látványmozi.