Underworld-Evolution (2006)

Az Underworld 1-hez hasonló váratlan, ám igencsak nagy sikerek a legkomolyabb ösztönzőerők a Lakeshore Entertrainment pénzeszsákjai számára, hiszen az első rész bemutatása után három év elteltével már elérkezettnek látták az időt, hogy előálljanak a folytatással. Vagy egy másik variáció: addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Végül is, a lényeg az, hogy az Alvilág Egy valóban beletalálhatott valami vizuális-szubkulturális űrbe, amely a Rammstein, vagy Marylin Manson-féle bandák videoklipjei és a Tarantino-Rodriguez szimbiózis vérfétisiszta absztrakciói között tátong. Az a hely ez, amelynek egy másik dimenziójában itt a különféle zombi, woodoo, láncfűrészes, hasfelmetszős, karmolászós-fűtős filmek találhatók. Az Underworldben is patakzott, mit patakzott, áradó Dunaként vágtatott a vér, talán a filmtörvénynek is köszönhetően, keresztül Budapesten, de ezt a katasztrófát a halandó polgárok csupán elszenvedték, arra esélyük sem nyílt, hogy mint a “normális” horrorokban, a végén legyalázzák a nyamvadék Gonoszt. Az Alvilág egy másik dimenzió, itt idevaló teremtmények űzik apró-cseprő üzelmeiket, családi viszályaikat, háborúikat. E filmben ebben a sorrendben. Farkasemberek kontra Vámpírok.

Szóval a világ mozinézőinek meztelen felsőtestre húzott hosszú sötét bőrkabátokhoz, ördögi hupikék kontaktlencsékhez és csapzott frizurákhoz vonzódó része megkajálta e terméket. A farkasemberek és vámpírok harca csak talán itt, Magyarországon okozott némi ide nem illő kacagást a széksorokban, hiszen az azért mégiscsak vicces, amikor jól ismert pesti utcasarkokon zajlik az alvilági csetepaté, Zsigulis honi zsaruk tétova asszisztenciájával. A mérleg másik serpenyőjében viszont ott volt például maga Görög Zita, bár viszonylag gyorsan levágták.

A hazai celeb-listákon huzamos ideje előkelő helyen szereplő szépség rányomja bélyegét a folytatásra is, a már hagyományos első percekben. De most amellett, hogy néz, lovagol, kardozik, ez alkalommal beszél is, ráadásul az ilyen B-kategóriás mozikban egészen elhanyagolható akcentussal. Bár az is lehet, hogy a tiszta szövegmondásban csupán a vámpírprotkó zavarta. Ez az itt műfajilag kötelező kellék minden szereplőnél okozott némi artikulációs zavart, amelynek eredményeképpen nagyszámú pösze, de azért mégis rettentően vérszomjas vámpír kell rettegnünk. Görög Zita további sorsáról, valamint a vérfarkas-vámpír meccs kifejletéről mindent meg lehet tudni a filmből, nem célom senki privát vérfürdőjének elrontása…

Ez alkalommal színészi teljesítményekről nem igazán lehet szólni, a filmnek nem is célja a legjobb alakításért járó Oscar begyűjtése. A főszereplő Selene nevű vámpírhölgyet ismét alakító Kate Beckinsale (Van Helsing, Pearl Harbour, Underworld) csinos, már amikor nem vérszomjas, de jellemformáló képességére ezúttal nincs szükség. A többiekről még ennyit sem tudunk meg, főleg, hogy szerepük szerint rendre hatalmas fogakat, szőröket, ördögi szemgolyókat és hajókötélnyi izomzatot növesztenek, amikor ritkán mégis fegyvertelenül vannak színen, szép, helyes embereknek látszanak. Bár a hupikék kontaktlencse akkor is rajtuk van, ami tekintetüket elemberteleníti. A filmes illúziókeltés szempontjából ez helyénvaló, hiszen szem a lélek tükre, itt a cél éppen az embertelenség, a lélektelenség ábrázolása.

Csupán Selene és szerelme, Michael, a Hibrid képes embertelen tekintetüket emberire változtatni, a szexjelenetben. Valószínűleg ezért evolúció, vagyis fejlődés a film alcíme, hiszen ők már egy szinttel feljebb vannak szimplán vérszomjas őseiknél, ők már képesek szeretni is. A vérfarkas fiú és vámpír lány kapcsolata Rómeó és Júlia történetére hajaz, azonban a két ellenséges családból származó fiatal közt bimbózó szerelem az Underworld Evolutionban (miért nem Alvilág?, meg Fejlődés, vagy Evolúció?) más, még a shakespeare-inél is véresebb fordulatot vesz, de hát az tragédia, ez horror. Az klasszikus, ez meg nem lesz az.

Az Alvilágban ugye, nyilván sötét van, a fényhiányos jelenetek többnyire jól is vannak fényképezve, a speciális effektek azonban a mai, a nagyszabású kortárs látványmozik által elkápráztatott szemünknek eléggé szegényesnek tűnnek. A film dizájnja viszont következetes, stílusos, bár semmiképpen nem úttörő. Hosszú fekete bőrkabátok, csapzott hajzatok, vastagtalpú bakancsok, ismert sátánista, misztikus horrorklisék, de kliséi a dark, gothic, gruftie és Isten tudja még milyen kriptaközeli rockzenének és a Mátrixnak. Ezek vannak itt is, valamint több hektó vér és levágott alvilági végtagok. A többi néma csend…

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.