Roger Ferris, a CIA legjobb közel-keleti ügynöke egy új terrorista vezér nyomában járva bizonytalan szövetségre lép a jordán titkosszolgálattal, és megpróbál beépülni a terrorszervezeteket támogató titkos pénzátutalások és önkéntes mártírok világába. Irakon, Jordánián, Dubain és Washingtonon át üldözi kiszemelt emberét, de minél közelebb kerül hozzá, annál több hazugságba ütközik a terepen, de otthon, a Cégnél is. Az átverések közt tévelyegve már a szövetségesek sem érnek többet, mint legutóbbi megszegett ígéretük, és a bizalomnál nincs veszélyesebb, öngyilkos taktika.

A másik Scott már foglalkozott kémes témával, Ridley eleddig nem, de mivel mindkét fivér otthon van az izgalomfokozó zsánerek előállításában, így előzetesen is viszonylag kockázat nélkül lehet bevállani e filmet is: DiCaprio, Crowe, Ridley Scott? Ok, nagy baj nem lehet.

Nincs is, az ember a pénzéért azt kapja, amit vár: két abszolút világsztárt, egy jó ritmusú, izgalmas és valóságalapot sem nélkülöző, egy picit elgondolkoztató politikai akció-thrillert. A történet a Közel-Keleten, leginkább Jordániában játszódik, ahol a DiCaprio által alakított Ferris nevű CIA-ügynök keveri a szart, az USA, de még inkább a cég érdekeinek megfelelően. Ferris kemény gyerek, nem az a bájgúnár Bond-típus, hanem igazi. Izzadt, mocskos, de agya és keze villámgyorsan jár, perfekt arab nyelvtudásának köszönhetően otthonosan mozog az arab közegben, egy percig sem tétovázik, ha üldözőbe kell venni egy terroristának látszó burnuszt, akit akár a legeldugottabb sikátorban is biztos kézzel végez ki. Mindez annak a fiúnak előadásában, aki nemrég még női szíveket dobogtatott meg a Titanic hajóorrában. Persze, ma már hozzászokhattunk, hogy bár kissé meghízva, felpuffadt pizzaképpel Leo nagy biztonsággal hozza a kemény figurákat is.

Russel Crowe mindig ilyen volt: püffedt pizzaképű, agresszív tulok, akiről nyugodtan elképzelhető, hogy puszta kézzel nekiáll kirámolni egy kocsmát, szombat este, mint ahogyan ezt szokásosan meg is tette. Ennek még az sem mond ellent, hogy ezzel a fizimiskával könnyedén alakít romantikus hősöket is. Ennek fényében meglepetés az általa e filmben alakított Ed Hoffman figurája (aki Ferris főnöke). Hoffman szerepében a suttyómacsó Crowe egy középkorú, pocakos tisztviselővé változik, aki miközben óvodába viszi gyermekét a biztonságos otthoni kertvárosban, mobilon utasítja ügynökét, hogy likvidáljon egy kisebb falut, mert az a gyanú merült fel, hogy ott terroristákat képeznek ki. Hoffman egy alapvetően puhány, izzadékony pasas, aki amellett, hogy nagyképű, még iszonyúan cinikus is. Ilyennek kell képzelnünk a tipikus CIA középvezetőt.

Ridley Scott filmjében a valósághoz igen közelálló történéseknek lehetünk tanúi, ez nem az a idealizált kémvilág, mint amelyet a 007-es ügynök meséi mutatnak. Az, ami ma a világban történik, nagyjából ilyen és ehhez hasonló okokból, efféle forgatókönyv szerint működik. A CIA honlapján ugyanolyan álláshirdetések vannak, mint mondjuk egy bank, egy áramszolgáltató vagy egy gépkocsialkatrészeket gyártó üzem honlapján, csak ott nem banki ügyintézőket, óraleolvasókat és hegesztőket, hanem pl. adatfeldolgozókat keresnek. Mint egy hétköznapi gyár, nyilván, éppolyan hétköznapi emberekkel, csak épp nem számlaegyenleget készítenek, hanem -nyilván jó sok kiképzés után- éppen terrorszervezetet számolnak fel. Ilyen hétköznapi pacákot formál meg Crowe is, épp olyan pökhendi, mint egy (pesti) taxisofőr, de ilyen a DiCaprio alakította Ferris is. Ezt a hétköznapiságot sugallják a mellékszereplők is, a terroristavezér is egy olyan kecskeszaros putriban húzza meg magát, mint az anno Oszama Bin Laden videoüzeneteinek hátterében is látható volt, tehát semmi olajmilliókból eltékozolt fényűző, pálmafás henyélés. Ahogyan netán azt hihetnénk.

A film amúgy a bevált hollywoodi receptúra alapján készült, a biztos kezű séf pontosan adagolja az adagokat, épp annyi akció, üldözés, szerelem (illetve érzelmes jelenet), mint amennyit a szakácskönyv előír. A robbanások nem trükkök, élesben puffantak el azok a házak, ennek megfelelően szóltak is. A film tehát működik, szórakoztat, végig izgalomban tart, és még sugall egy kis gondolkodni valót is, miszerint nem biztos, hogy csak középkori elnyomásban rettegő szerencsétlenek élnek ott, ahol éppen dollármilliárdokat költ el háborús játékokra az amerikai kormányzat. Egy amerikai akció-thrillertől ennyi éppen elég. A film műfajában 8-9 pontot, amúgy 6/10-et érdemel.