A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, 1988 – Guy Ritchie immár több mint tíz éves első nagy sikere harmadszorra nézve már csupán szórakoztató, jópofa, könnyed krimi-vígjáték, amúgy nincs benne semmi különös. Talán csak a mai füllel is néhol meghökkentően trágár dialógok… Asanisimasa szerint műfajában, kb. 7/10.

Klicsko – Csagajev, 2009.06.20.(Sport1) – Idegesítően egyhangú robot-bokszmeccs, melyben az ukráén favágó egész egyszerűen szétcséphadarózta a májbeteg Csagajevet. Kevés unalmasabb súlycsoport van ma a profi nehézsúlynál, jöhetne már valaki, aki szétcsap ezek között a poszt-szovjet terminátorok között. Felüdülés volt utána az ajrósporton a régi K1-válogatás, Le Bannerrel, Sakival, a színes hajú fiatal japán csákóval meg a többivel. A Bokszmeccs 2/10 lenne, ha én pontoznám.

Who the fuck is Milos Brankovic? (2008) – A szinte vadonatúj szerb film, Nebojsa Radosavljevic gyakorlatilag első filmje, érthetetlen módon csupán 5.2-n áll az imdb-n. Valószínűleg nem értik a művelt nyugaton, mi zajlik ma Szerbiában, ezért tán a fitymálkozás. A …Milos Brankovic egy majdnem fekete-fehérre húzott színspektrumban éles fényárnyékhatásokkal, ellenfényben gomolygó füstfellegekkel operálva fényképezett, tanítanivalón feszesre vágott, kőkemény krimi-thriller, mely az összes műfaji kellék felvonultatása mellett érzékletesen mutatja be a mai Belgrád gátlástalan bűnözőktől, drogosoktól, művészektől, korrupt állami hivatalnokoktól és szexuális deviánsoktól nyüzsgő alvilágát egy fiatal építész pokoljárásán keresztül. Ha intézményesen bejön a film Magyarországra, biztosan lesz róla hosszabb poszt is, mert megérdemli: 8/10.

Cloverfield, 2008 – Miután jól meg-, pontosabban leposztoltam a Képlet című most aktuális borzalmat, mihez tartás végett, és hogy a mérleg nyelve ne billenjen túlzottan félre, muszáj volt újranéznem azt a filmet, amely szerintem minden csacskasága ellenére a mai napig még mindig a legjobb apokalipszis-film. Itt posztoltam már róla.