Gárdos Péter Tréfája természetesen nem tréfa. Kosztolányi novellá(k)ból készült a film, és azt a konzervatív-liberális szembenállást vizsgálja, amely ma is éppen eléggé aktuális s mint látni fogjuk, az is volt mindig. Hiába, nem könnyű egyszerre előre és hátrafelé haladni…
1912 a történés ideje, helyszín pedig egy vidéki bentlakásos fiúiskola, a katolikus egyház óvó, védő szárnyai alatt. Általában a papok vezette iskolák nem éppen a liberális szellemiségükről híresek, azonban itt, a filmbéli kóterben olyan nagy szigor nincs – a papok elsősorban tanítani szeretnének, persze szabályok, kötelességek azért vannak, szép számmal. A tizenéves nebulók persze ezeket is sokallják, inkább különféle tréfákat eszelnek ki egymás bosszantására, amelyek felett azonban a tanári kar legtöbbször jótékonyan szemet húny. Egészen addig, míg az iskolába nem érkezik Weigl atya, az új tornatanár, aki kemény, poroszos elveivel rendcsinálásba nem kezd. Zoltán atya, a fiúk szelíd lelkű nevelője puszta jóakaratból, jó szándékkal kérdőre vonja az új tanárt. A film egyik szála így az enyhén fasisztoid Weigl és Zoltán harca lesz, amely viszont érthetetlen okból egyszer csak abbamarad Zoltán távozásával. Erre szolgák némi indokkal testvérének halála, ám a nézőben könnyen fogalmazódhat meg a megválaszolatlan kérdés: na és mi van Weiglel? Róla ugyanis a film harmadik harmadában nem hallunk sokat. Ekkorra már teljesen átveszi a fősodor szerepét egy másik szál, Szebeni, az akaratlanul árulóvá váló stréber és a többi diák tragédiává fokozódó konfliktusa. Ez a történetvezetési zűrzavar komoly fejfájást okozhat, egész egyszerűen azért, mert általában idegesítő a levegőben elvarratlanul lebegő szál – a cliffhanger működik tévésorozatok évadzáróinál, horrorfilmeknél pedig kötelező műfaji elem, itt azonban funkciótlan és zavaró. Ráadásul itt szó sincs tudatos forgatókönyvírói leleményről, csupán szimpla, egyszerű és idegesítő hibáról.
Ehhez hozzájön még az is, hogy nem sikerült eléggé karizmatikus színészeket találni e szerepekre. A Weiglt alakító Lengyel Tamásról még süt valami elvetemültség, őt lehet utálni, tiszta szívből, de Zoltán Váta Loránd értelmezésében túl lágy, túl halk, túl szelíd, 
annyira, hogy szinte féltjük Weiglel szemben. Igazából fel sem veszi a harcot, hanem elmegy, többek között ezért is idegesítő az elvarratlan szál…
A gyerekszereplők viszont kifejezetten éretten játszanak, sokkal érettebben, mint pl. az idei szemle másik kamasz-filmjében, a Sopsits-féle A hetedik körben. Itt is vannak kisebb bökkenők a cselekmény bonyolításában, de alapvetően a diákok tréfából árulássá deformálódó története egy kerek egész. Súlypontjaiban ha jobban meg lenne terhelve, akkor önmagában ez is elég lenne egy igen jó filmre. Így azonban kissé összecsapottnak tűnik a Tréfa, amely a nyilvánvaló pénztelenség miatt kivitelében szegényesnek tűnő, ám gondolatiságában, szándékában és kompozícióiban viszont kifejezetten igényes képi világáért, a benne rejlő szép és nagy történetekért, sőt filozófiai példabeszédért, valamint nem utolsósorban az elbűvölően játszó gyerekszereplőkért többet érdemelne. Gárdos az egyik legjobb magyar filmrendező, az Uramisten és a Szamárköhögés egyaránt Oscart érdemelne, ráadásul akár többet is, a Skorpió megeszi az Ikreket reggelire című filmjében pedig már akkor kitűnő thrillert csinált, amikor a hazai filmes zsurnalisztika még nemhogy vágyott rá, de egyenesen lenézte a zsánerfilmet. Ez a filmje is nézhető, sőt a részleteket az egészből kiragadva még élményt, gondolatokat is adni tudó, azonban a fentiekkel össze nem vethető alkotás. Az asanisimasa szerint: 6/10.
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
“Gárdos az egyik legjobb magyar filmrendező…” ezért a mondatodért megbocsátom (!:) 6/10-et!
Érdemben nem nagyon tudok vitatkozni (tudom, így meg nem ér!), mert elég rég láttam (szemlén), meg, ugyan jó filmnek tartottam, de Gárdos, valóban, tud jobbat is!
Viszont remek interjúkat adott a film kapcsán:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20091002-gardos-peter-szajkoztak-hogy-keszuljek-fel-a-kudarcra-interju.html
Meg ez (ezt idézem, annyira tetszik)!
Kérdező: Lehetséges ma független gondolkodóként, művészként hosszú távon érvényesülni?
Gárdos: Mindig a mindenkori hatalommal szemben kell gyanakvónak lenni. Annak a művésznek, aki verset vagy regényt ír, esetleg filmet készít, ez kutya kötelessége. Szomorú lenne, ha felölteném akár egyetlen párt egyenruháját is, sosem voltam semmilyen szervezetnek a tagja. Borzasztó arisztokratikus magatartás ez, de ha az ember kijjebb áll, mindig többet lát. A mai magyar társadalom őrületes dilemmáit igyekszem megfogalmazni, ábrázolni a magyar abszurdot.
Komment: kár, hogy a (gyáva) magyar “értelmiség” többségére nem ez az attitűd jellemző!
@alex4427: Én is még a szemlén láttam, az akkori írást upgradeltem ide, mert most premieres a film.:) Amit idézel, az egy tisztességes művészember egyetlen lehetséges attitűdje, nyilván ezt mondja Gárdos is. Csak egy picit mond ellent ennek az, hogy ő (úgy rémlik) minden kurzusban kapott lehetőséget munkára. De az is igaz, hogy pártkatona sem volt sohasem. Sőt, a Szamárköhögést még javában Kádár alatt készítette, de ennek ellenére (éppen ezért?) még mindig ez a legjobb ’56-os film.
“…ez a legjobb ’56-os film!”
Ezt ÉN szoktam mondogatni!:)
“…minden kurzusban kapott lehetőséget munkára.”
Ezt NEM szoktam mondogatni!
Legyünk tárgyilagosak: nem sok tehetséges(!) emberről tudok, aki ne kapott volna munkát az ELŐZŐ bukott rendszerben (zárójel: mert, hogy a MOSTANI is bukott! lásd pl. Szalai E. hétvégi Népszab. írását! Vagy a Gallup legfrissebb felmérését!)…most viszont sok, tehetségesnek hitt behódol: vagy a pénzhatalomnak vagy a politikainak! (Írók, filmesek stb.)
Ez a Gallup:
http://www.gallup.hu/Gallup/release/zimbabwe_090605.htm
Nekem tetszett a film pont a ziláltsága miatt is.
Ha úgy vesszük, a fiúk szempontjából pont ilyen érthetetlen Zoltán atya távozása. Egyszer csak elmegy. Onnantól kezdve Weigl atya egyedül marad, nincs kivel küzdenie. Az intézmény többi tanára már túl öreg és erőtlen az ellenálláshoz. (Hiszen Zoltán atya szintén középkorú barátja meghal.) Weiglnek a hatalom fontos, és ezt szinte harc nélkül meg is szerzi. Személye a fiúk lelkében eluralkodó szorongás kiváltásáig érdekes. Amikor már ő a “főinkvizitor” már ő is csak egyfajta intézmény, a gépezet, melyet alkotott működik magától.
A film hirtelen befejezését azért tartom szintén remeknek, mert hasonlatos ahhoz a végtelen döbbenethez, amit a fiúk érezhettek. Az ember csak bámul, és nem érti, vagyis dehogynem, csak az egész emésztésre szorul.
Lehet hibának tekinteni persze az elvarratlan szálakat, teljesen logikus, amit írsz. Csak épp az a jellemző az alapnovellára is, hogy hiányos, hogy bizonyos dolgokat túlmagyaráz, másról pedig hallgat. Ettől izgalmas nekem. Ettől olyan felfoghatatlan, mint maga a tett.
@Reckl_Amál: Igen, ez jó megközelítés, a fiúk szempontjából (bár, akkor elejétől is nagyobb súllyal kellett volna szerepelniük), így rögtön jobban elfogadható, sőt, akár indokolt is Zoltán atya lelépése. Tulajdonképpen nekekm is tetszett a film, csak a korábbi Gárdos-filmek miatt lett 6-os. De ez is jobb a közepesnél, majdnem jó. 🙂
Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda « asanisimasa
Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa