41.Magyar Filmszemle – Játékfilmek (végső verzió)

Bunkerember – Én minden -rengeteg- hibájával együtt szerettem Zsigmond Dezső újabb heroikus vállalkozását, hiszen éppen arról szól, ami az emberi élet lényege, s amit az a zengő hang is mond Ádámnak az ő tragédiájában: Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál! Az atomháború rémétől megriadt egyszerű falusi ember, aki bunker építésébe kezdett a túlélés reményében, az ő sziszifuszi munkája gyakorlatilag ugyanaz, mint amikor egy művész, egy alkotó a siker legkisebb reménye nélkül, csakis meggyőződéséből és hitéből kezd őrült munkába. A legcsodálatosabb emberi tevékenység ez, még ha tökéletesen értelmetlen és hiábavaló is. Minden tiszteletem a filmben szereplő színészeké, de főleg Trill Zsolté és Nagy Marié, mert tökéletesen magukévá tették a film eszméjét, és egy fikarcnyit sem kímélték magukat közben, beleértve a fizikai kínokat is. A film olykor megmosolyogtatóan naiv, olykor idegesítően dilettáns barkácshangulatot áraszt, olykor meg banális, mint egy savanyú kisfröccs, én mégis bírtam: 7/10

A vágyakozás napjaiPacskovszky József fekete-fehér családi drámája valamiféle Édes Anna-variáció, Kosztolányival párhuzamosan. Egy szentendrei villa, gazdag, de már széthullt házasságban élő pár, egy rejtélyes néma lány, aki házvezetőnőnek kerül hozzájuk. Kezdetben romantikus történetnek indul a film, csak a fekete-fehér képek sejtetik, hogy itt valami nem fog stimmelni, persze, úgy is lesz. Valódi, reális sorsokat hitelesen feldolgozó kamaradráma a film, mely a végén azért valami kis reménysugarat is enged felsejleni, ha nagyon figyelünk, tán észre is vesszük. Sajnos, a korrekt színészi alakításokat a hangi utómunka gyenge minősége, a rossz és rosszul is megválasztott utószinkron kissé lehúzza. Ettől függetlenül tisztességes munka ez a film, ami ugyan nem az a húmeghú, hogy a fal adja a másikat, de mondjuk a Duna tévében, egy hétköznap 21 órai időpontban igényesen és minőségien elszórakoztatja azt a néhány százezer nézőt. 6/10

A sírásóKardos Sándor célfotókhoz használt réskamerával forgatta ezt a képileg egyedülálló, képzőművészeti igényességű, és a nézőtől hasonló irányú befogadási készséget elváró kísérleti filmet, Rainer Maria Rilke novellái kapcsán, a képpel és szöveggel egyenrangú zenei környezetben (Peter Ogi). Én szerettem, bár néha nehéz volt nézni, de végül is komoly, mély élményt adott e film. Képtelen vagyok azonban összehasonlítani a játékfilmes versenyben indult többi filmmel. A sírásó egy teljesen más minőség, műfaj, kategória.

Látogatás – Ezzel az osztrák-magyar koprodukcióban készült filmmel a Halálkeringő mellett még egy műfajilag viszonylag tiszta thrillerrel gazdagodott a magyar film. Hasonlóan egy helyszínen játszódik a történet, azonban itt, egy a lepukkant polgári lakástól lényegesen inger-gazdagabb Fertő-tóparti (valóságban környezetvédelmi okokból, de szintén aggályosan, Velencei-tavi) villában, ahol két pár jön össze egy decensnek szánt, profán húsvéti bulira. Közben brutális gyermekgyilkosságról szól a hír, a gyanú rövidesen a kvartett férfitagjaira terelődik, hiszen ők a film főszereplői. Kiállításában gazdagabb ez a film, mint idei párja, de amúgy semmivel sem jobb vagy rosszabb, még a hibái is szinte ugyanazok. A történet itt azért tán kissé erősebben áll a lábán, de Pejó Róbert néha olyan idióta szituációba hajszolja bele színészeit, hogy nehéz azokat feltörő röhögés nélkül végignézni, ugyanez érvényes a párbeszédekre is. De a villa, és fekvése pazar, a feszültségkeltés működik, tehát nagyjából a film is. De ne mérjük azért menő hollywoodi példákhoz még, viszont földbe döngölni sem kell ezeket a filmeket. Mindenképpen támogatandó ez a tendencia, hogy nézhető magyar műfaji filmek készüljenek. A lecke tehát fel van adva, lehet jobbat csinálni. Ez azonban csak: 6/10. Kezdésnek nem rossz.

Bibliotheque Pascal – Szinte hisztérikus érdeklődés előzte meg Hajdu Szabolcs filmjét, ami nekem nem okozott csalódást. Éppen az a blöff, amit vártam. Közhelyes, nulla történet egy jó adag hagymázas körítéssel. Úgy gondolom, nem valami érdekfeszítő sztori az, ha egy erdélyi magyar lány egy tengerparti kaland eredményeképpen teherbe esik, majd megszületett gyermekét eltartani nem tudván, Nyugatra megy erotikus munkával pénzt keresni, amibe ugyan majdnem belehal, de megússza, majd hazaérkezve visszaszerzi az azóta gyámság alá került gyermekét, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezt lehet így elmesélni, lehet kiszínezni, attól még egy sajnálatos, de egyáltalán nem kirívó és egyedi történet ez. A végkifejlet banalitása pedig kifejezetten hazug, főleg azokra a valóban szerencsétlen sorsú lányanyákra, akik a mai napig rabszolgasorban teszik szét a lábukat ronda és dagadt, gazdag nyugat-európaiaknak, és csak az álmukban  fordul elő, hogy egyáltalán láthatják otthon maradt gyermeküket. Nemhogy visszakapják őket. A film álomjeleneti valóban látványosak, és rajonghatunk is értük, ha nem láttunk még Tarsem Singh vagy akár Szergej Paradzsanov-filmet, akármilyen bollywoodi mesét vagy Hong Kongi fuchsiát. A film jelenetszerkesztése Greenawayt és Derek Jarmant idézi, az álom-reália játék pedig Fellinit. Nincs új a nap alatt, azonban ezek a hasonlatok Hajdunál csak manírok, a felszín üres csevegése csupán, mindenféle művészi tartalom, üzenet híján. Ez a film nekem nem tűnik másnak, mint egy légből kapott roma-romantikával meghintett méregdrága családi albumnak. Látjuk benne sokat feleségét, aki ugyan gyönyörű, de színészi képességei erősen korlátozottak, valamint kislányukat, édesdeden elaludni, tehát a családot, végigutaztatva egész Európán. Mindezt, szemmel láthatóan gazdag körítéssel. Asanisimasa szerint ez azonban legfeljebb: 2/10.

Czukor ShowDömötör Tamás Füst Milán-parafrázisa (Boldogtalanok) az elmúlt néhány év egyik legnagyobb színházi élményét okozta, amikor a tragikus és brutálisan tömör családi drámát egy maunikasó-szerű kereskedelmi tévés lelki mészárszék keretei között mesélte el, a nézők fizikai bevonásával. Kicsit féltem, hogy filmen mennyire fog működni a dolog, hiszen a színházi előadás erejét éppen az a játék adta, hogy a néző belekerült a tévébe, a filmes verzióban gyakorlatilag a néző éppen ezt veszti el, hiszen ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy tévén keresztül vagy mozivásznon nézi a stúdióban zajló drámát, a lényegből kinn ragad. A tévészakácsként is ismert ifjú és tehetséges rendező ezt a hiányosságot azzal próbálja -sikerrel-kivédeni, hogy megerősíti a tévés belső kommentárokat, cinikus és igen bunkó beszólásokat, egyfajta igen durva paródiáját nyújtva a kertévés műsorcsinálásnak. Emellett persze működik a Boldogtalanok modernizált, talkshow-ra dramatizált verziója is. Tökéletesen. Egytől egyig kiváló színészi teljesítmények (stáblista!) jellemzik e filmet, kiemelném Árpa Attila iszonyú suttyó, cinikus és vérgeci producerfiguráját, akit színészileg igen pontosan old meg (nyilván volt miből merítenie), mert ő például nem szerepelt a színdarabban. A Czukor-show filmváltozata is erős: 8/10

Team Building – Egy tökéletesen filmes feldolgozásra váró jelenség majdnem jó megvalósítása Almási Réka első filmje. A fejlett nyugati kapitalizmus által bimbózó demokráciánkba exportált agymosása, a csapatépítő tréning. A filmben egy ötletesen castingolt csapat (lásd: szereposztás) izzad vért, vetkőzik ki emberi mivoltából és döngölődik földbe az angol teambuilder és magyar dominajellegű asszisztense (Fullajtár Andrea) agresszív és cinikus autokratizmusának eredményeként, ha nem lenne minden csapatban egy renitens elem, akit Nagy Zsolt alakít magától értetődő hitelességgel. (Úgy tűnik, ez a szemle Nagy Zsolt szemléje lesz…) Almási Réka tulajdonképpen megoldja a ziccer-témát, azonban nem meri (vagy nem akarja) sarkítani, minden karaktert árnyal, akiben felvillan valami jó, annak rögtön megmutatja a gyenge oldalát is, holott ez éppen egy olyan téma, ahol nyugodtan lehetne démonizálni, fekete-fehér-igen-nemet játszani, az egész cinikus szisztémát a lehető legpszichotikusabb, legdurvább, legaberráltabb felfogásban elővezetni. Ez a film illedelmes hangnemben készült, ám így kissé súlytalan marad. De azért biztató kezdet és teljesen nézhető, tanulságos film: 6/10

Vespa – Groó Diana második filmje, egyenes, tiszta, szép road-movie a szentesi cigánysortól Budapestig, és vissza. Kritika később, most csak annyit, hogy szerettem. 7/10

Ki/Be Tawaret – Molnár György groteszk szerencsétlenkedése, számomra majdnem nézhetetlen volt. Kritika róla később. 2/10

Halálkeringő – Írtam már róla itt. 7/10. Na jó, 6/10.

Köntörfalak Dyga Zsombor filmje, személyes kedvencem, szuper színészek, jó sztori. Kritika róla később. 9/10

Az ígért kritikák majd akkor jelennek meg, ha a rendes moziforgalomba is kikerülnek a filmek. A Sas Tamás-filmek és a Poligamy kimaradt, mert nem érdekeltek.

Kategória: Film, Filmnaplók, Szemlék, filmfesztiválok
Címke: , , , ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

20 hozzászólás a(z) 41.Magyar Filmszemle – Játékfilmek (végső verzió) bejegyzéshez

  1. alex4427 szerint:

    A Kossuth Rádión most lett vége a “Történet hangszerelve” c. műsornak, melyben Dyga Zsomborral beszélgetett a riporter.
    Elképesztően jó fej a DZs! (Meg a riporter is jó volt.) Engem már megvett. Pedig csak ma du. nézem meg az új filmjét.
    Így vett meg korábban Hajdu Szabolcs is, akit az Off Hollywood egyik vetítése után volt szerencsém kérdezni/meghallgatni.
    Régi mániám, hogy nem árt, ha az alkotó (író, rendező stb.) okos is!

    A fent említett rádiós beszélgetés, gondolom, a Rádió hangarchívumából elérhető (lesz)!

  2. kamillka szerint:

    a köntörfalakra tökéletes elek feri és rába roland kiválasztása, tompos kátya pedig jól untermannkodik – pedig az elején azt hiszed, ő lesz itt a lényeg. és nem ez az egyetlen érdekes fordulat a filmben. és mintha erről is szólna: hogy ha benézel a falak mögé sok mindent találhatsz ott ha nem mész tovább, hanem elidőzöl valahol, valakinél, akkor mindehol van egy történet.

  3. efes szerint:

    @kamillka: Jessz! Amúgy Elek Feri több filmben is remekel az idei szemlén, pl. Team Building, Kolorádó Kid

  4. alex4427 szerint:

    Szerintem, mind remekeltek. De nekem legjobban Rába Roland tetszett! Egyébként a rendező úr nemcsak jó fej, de jól is rendez (meg ír)!

  5. alex4427 szerint:

    Almási Réka filmje kapta eddig az Urániában a (szubjektív) mérőműszerem szerint a legnagyobb tapsot. Jogosan! Nagyon jó, hogy vannak (még!?) ilyen okos, tehetséges fiatalok, mint A.Réka!

    Hajdu Szabolcs (nagy) tehetsége vitathatatlan. De ez a filmje nekem (is) csalódás! Persze nem 2/10! (A Halálkeringő ennyivel jobb lenne?)

  6. efes szerint:

    @alex4427: Nem arról van szó, a 2/10 azt jelenti, hogy a film egy 10-es skálán mennyire tetszett. Arra ez a pontozás nem nagyon használható, legalábbis következetesen nem, hogy egymással összemérjük őket. Szezon/fazon, gőzeke/gizike, ilyenek. Tetszik az embereknek a Team Building? Tök jó. Én mondjuk még durvábban, már szinte horrorban toltam volna, de ez se volt rossz.

  7. efes szerint:

    @efes: Eh, még reggel van. Tehát, Nem, arról van szó…stb.:)

  8. alex4427 szerint:

    Rendben, almát ne hasonlítsuk a körtéhez. Igaz.
    De Hajdu Szabolccsal kapcsolatban elfogult vagy. (Én is. Csak te negatív irányban.)
    Blöfföt vártál!? Hagymázas történetet?
    Ez abszolút nem jogos Hajduval kapcsolatban. (Jogos lenne pl. (volt!?) mestere, Jancsóval kapcsolatban.)
    Nekem azért volt csalódás, mert az eddigi filmjei, kiváltképp az Off Hollywood után (mely szerintem az elmúlt 20 év egyik legfontosabb magyar filmje!)többet vártam.
    És szomorúan, de “bevallom”, a közönségszavazásnál nem HSz-ra szavaztam.

  9. alex4427 szerint:

    Éljen a közönség!
    http://www.magyarfilmszemle.hu/Kozonsegszavazas/eredmeny.html
    (Azért valószínű, hogy a Filmszemlére nem teljesen átlagos nézők járnak.)
    A Czukor Show-t most láttam. Jó.
    Tényleg ilyen brutális bunkók dolgoznak a ker.tévéknél? Gondolom, igen. Hülyék készítik a műsorokat – hülyéknek!:(((

  10. efes szerint:

    @alex4427: Hogy ennyire-e? A rendező srác maga is tévézett egy csomót, de Árpa Attila, aki a producert játszotta, annyira kereskedelmi tévés, hogy gyakorlatilag neki köszönhetjük azt, ami ma a RTL-Klubon és a TV2-n megy, hiszen mindkét adónál dolgozott kreatív kitalálóemberként. A filmen látható tévések közül a Czukor Milán kivételével mindegyik profi tévés, beleértve a zseniális stage manager palit is. Ezek nem bunkók ám, hanem vérgeci, vércinikus profik, akik baromira tudják, mitől döglik a légy(közönség).

    A Poligamyt kicserélném a Pacskovszky-filmmel, a Bunkerembert előrébb hoznám, mert bár igen nevetséges film, azért én nem írnám le ennyire, mint ahogy jeleztem is. De reális a közönség, kivéve a Hajdú-filmet, amit mindenki benyal.

  11. alex4427 szerint:

    “…vérgeci, vércinikus profik”
    Nos, ez számomra undorítóbb fajta, mint az ősbunkó (amatőr)!
    Ugye a Team Buildingben is azt tanítja (a nem ennyire vérciki, de meglehetősen cinikus) külföldi manager: hogy minden és mindenki áru! Éshogy, leginkább csak a csomagolás számít!
    Hát…hadd ne tetsszen már nekem ez a szép új vérgeci világ! (Méghogy szabadság, méghogy demokrácia! Olyan csak Amerikában volt. (Volt!) Lásd Hunky Blues!)
    Tudod, ugye, nem veled vitatkozom…csak magamban szomorkodom!

  12. nyuszisz szerint:

    HSZ filmje ilyen rossz? Ó, mikor láthatom már én is? 🙂

  13. mindenke szerint:

    végre nem kell bosszankodni, hogy mennyire nincs ízlése a közönségnek.
    végre egyszer jól döntött!
    Köntörfalak, gratula!
    Dyga Zsombor, grat!
    szép képek, jó zenék, szép emberek, grat!

  14. mindenke szerint:

    ja, bocs, és grat a vágónak és a színésznek. czakó judit, elek feri. szóval jól hajrázott az én kis kedvencem, a köntörfalak.

  15. efes szerint:

    @nyuszisz: Ha jól emlékszem, április 11 körül lesz a hazai bemutató. Addig fesztiváloztatják, Berlin, ilyenek. Megy a parasztvakítás.

  16. alex4427 szerint:

    Hajdu.Pascal.
    Elolvastam még egyszer. Nagyon nem illik a kritikáid sorába. Előítéletes. Ami tőled szokatlan. Másrészt, ugye, nem helyes. De legfőképp: indokolatlan, megalapozatlan!

    Akkor egy kis OFF (just for You!)…egy kis Off Hollywood háttér. Mikor ezt forgatták én éppen a Bulcsú u.ban laktam. A film egyik kulcsjelenetét (futás a hosszú alagútban) ott vették fel. Ez ugyanis a Nyugati pu. melletti sínek alatti (a Bulcsú és a Bajza utcát összekötő) alagút.
    Láttam, milyen megszállottan dolgoznak!
    Aztán a film, egyik vetítése után (ahogy, a’szem már írtam) volt szerencsém az alkotókkal (rendező, operatőr, főszereplő) találkozni…meggyőződtem, hogy nagyon okos, nagyon tehetséges, nagyon lelkes, nagyon tisztességes (kertévébe nem való!) társaság. Ettől persze még ők is csinálhatnak rossz filmet…

  17. efes szerint:

    @alex4427: Hát az a minimum, hogy mérgezett egérként dolgoznak, ha már az én meg a te pénzedből gyártanak lila fingot…

    Előítélet pedig nem összekeverendő a tapasztalattal: ismerem Hajdú Szabolcs munkásságát azóta, hogy Rózsa Jánosnál kölyökszínészkedett. Az első filmje, amit láttam, az a Nekropolisz volt, az akkor, ’98-ban tetszett. A Macerás ügyek is rendben volt, mert még őszinte volt, vagy legalábbis annak tűnt, de a manírok már ott is baromira idegesítettek. Jancsó, bazmeg. A Tamara már erősen jajdenagyművészvagyok és most itt vagyok és alkotok nektek nagy büdös művészetetes film volt, de belül, valójában üres, mint az Andrássy út, január elsején, reggel 9-kor. A Fehér tenyér is addig volt jó, míg a gyerekkorról beszélt, addig őszinte volt, de a felétől nagy felirat villogott végig, hogy “nem tudok magammal és ezzel a filmmel mit kezdeni!”. Off Hollywood, a kedvenced, jajj. Barkácsmozi, ha nincs Kovács Lehel ösztönös zsenije, meg a Thuróczy civil bája, akkor a kutya nem beszélne róla. Volt még valami? Kicsimarapagoda? De hagyjuk, én leszarom a csávót, meg az egész lihegő bandát, aki most erre veri, holnap meg arra.

    Annyit még, hogy ezen, a sokak szerint igen gyenge szemlén legalább 5 db film volt, ami sokkal jobban megérdemelte volna a fődíjat, mind művészi erejében, mind tartalmában, mind újszerűségében. Amúgy érdekes módon egy héttel ezelőtti posztomban már írtam, hogy szerintem Köntörfalak, szerintük Paszkál. Már akkor lehetett tudni, hogy ez fog nyerni, pedig még el sem kezdődött a szemle. Mutyiország ez, és az is marad, míg ilyen fos filmek nyerik az adott filmszemlét.

  18. alex4427 szerint:

    Mutyiország? Stimmel! De a többit árnyalnám. (És zárójelben, de megjegyzem, nem kapok egy fillért sem HSz hype-olására. Úgyhogy nem fogok az utolsó vérig küzdeni!:)
    Ha hinni lehet az Index-nek, akkor az Off Hollywood az egyik legkisebb állami pénzből (sőt, bármilyen pénzből!) elkészült film volt.
    index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/mmk0111/
    Előítélet- tapasztalat. Ez is stimmel. Jobb emberek (pl. ÉN!:) tapasztalatok alapján általánosítanak, következtetnek, fogalmaznak meg (elő)ítéleteket. (Az ostobák – tapasztalat, tudás nélkül.)
    Vagyis – tapasztalataim (előítéletem!:) alapján – én nem szarom le a csávót, hanem kitüntetett figyelemmel kísérem filmjeit.
    (Leszarom viszont a Jancsó/Esterházy mutyi-elitünket! Ami azért nagy baj, mert okot adtak rá. Ráadásul igen jelentős művészek – egyébként. Jut eszembe, Jancsó/Grünwalsky nagy kedvence, na ki, hát a Hajdu Szabi!
    (Javaslatom: vegyük döntetlenre! Mert úgy látom, hogy előbb foglak meggyőzni, hogy a magyar rendszerváltás el lett kúrva/csalva/hazudva stb. , mint hogy a HSz tehetséges filmes!)

  19. alex4427 szerint:

    Dömötör Tamás Czukor Show c. filmje kedvet csinált a korábbi filmjeihez (Offside, Premier) is. Jó filmek. Nekem különösen a Premier tetszett. És nem csak azért mert Pető Kata jobban tetszik, mint Hujber Feri!
    (Az említett két film a Filmklik-en megnézhető – ingyé’!)

  20. Visszajelzés: Take Shelter (2011) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.