Monthly Archives: 2010 június

Apatörténetek után anyatörténetet mesélnek el a díjhalmozó belga Dardenne-fivérek. Az alapszituáció most is drámai, mint a korábbi remekeknél, A gyermeknél és A fiúnál, a feldolgozás szintén dokumentarista, a végkicsengés pedig még mindig visszhangzik… Pazarlás, állítják egyes külföldi kritikai hangok a … → olvasásának folytatása

Igazi nagyszabású, szélesvásznú (stb.) háborús film a dél-koreai Je-gyu Kang Harcosok szövetségecímű eposza, amely rendelkezik a műfaj szinte összes buktatójával, csakúgy mint erényével. Megkerülhetetlenül patetikus, heroikus és hatásvadász. A film kísérőzenéjét én elrettentő példaként tanítanám filmrendezőknek, hogy ilyen filmben, ilyen … → olvasásának folytatása

John Woo nem nagyon tudott mit kezdeni Philip K.Dick novellájával, legalábbis A felejtés bérének keresztelt filmjében nem látott többet, mint egy tőle megszokott akciófilmet, lassított lövedékekkel, üldözési jelenetekkel úton, sínen, vízen és a levegőben és a végén egy kurva nagy … → olvasásának folytatása

Amit az idén 80 éves Clint Eastwood ebben az évezredben produkál, az azért nem piskóta. A 2009-ben nálunk (érthetetlen forgalmazói gyávasággal) csak DVD-forgalomban bemutatott Invictus persze picit gyengébb film, mint a tavalyi Gran Torino, illetve Elcserélt életek, a dupla fenekű … → olvasásának folytatása

Véletlenül futottam bele ebbe a fura filmképződménybe a tévében. A Kegyetlen faj című mozi úgy néz ki, mintha olcsó tévéjáték lenne, bár Donald Sutherland, Diane Lane azért tán még nem ez a kategória. Úgy kezdődik, mint egy életközeli, “már nem … → olvasásának folytatása

A sport éppúgy része a globális szórakoztató-biznisznek, mint a film, ráadásul akkora, ha nem nagyobb tömegeket mozgat meg, így nem meglepő az sem, hogy gyakorlatilag a kezdetek óta kedvelt témája a filmkészítőknek. Ám nemcsak jól felfogott gazdasági megfontolásokból van ez … → olvasásának folytatása

Hát, valahogy így nézne ki, ha Tarr Béla rendezné a St.Galleni kalandot… Bár, a mi megközelíthetetlen mesterünk nyilván irtózna az olyan brutális, explicit ábrázolásától a pőre erőszaknak, mint amivel a Valhalla Risingben él Nicolas Winding Refn. Közismert, hogy nyugaton portyázó … → olvasásának folytatása

Ambícióban és merészségben nem szenved hiányt Johnny Depp, nem véletlenül tartja őt korunk egyik vezető filmszínészének a szakma és a közönség (bár ez utóbbi inkább). Másképpen persze nem is menne. Személy szerint bírom a csávót, de nem az utóbbi, különböző … → olvasásának folytatása