Defendor (2009)

Első felindultságomban azonnal ráragasztanám e filmre a címkét, miszerint a Defendor (vagy magyarosan Véderő. Mint a Csillagok háborújában, csak ő nélkül…) minden idők legmeghatóbb, legmegrázóbb és leghősiesebb szuperhős-filmje, de másodikra is csak bólogatni tudok: ez egy igen tökös kis film ám. Az egy dolog, hogy Woody Harrelson (Stohl Buci remekbe szabott szinkronjával, ha magyarul nézzük, valamint elejétől végig kitűnő és szinte hibátlan magyar szöveggel. Írnám, ki fordította, de már nincs kezeim között a DVD, így megköszönném, ha valaki bekommentelné a nevét, mert bár a haska nem crack, ám ennek ellenére megérdemli a megemlékezést.), szóval Woody Harrelson parádés. Eszement, gügye, félnótás, óriási, ember, ez mind külön-külön és egyszerre is. 80-as IQ-val, de túlfejlett igazságérzettel ő egy önjelölt igazságosztó, aki csetlik-botlik, ráadásul mindig a legdrámaibb szituációban, mégis egyszerre veszi fel a harcot a korrupt rendőrökkel és a gaz fegyver-, kábítószer- és lánykereskedő szerb maffiával. Meglehetősen sérülékeny szuperhős Defendor, sérül is, talán többet is, mint az összes igazi, együttvéve, mégis ő áll a szívünkhöz legközelebb – talán éppen emiatt, s hogy még így is harcol. Természetesen győz a végén, de nem úgy, ahogy másoktól megszoktuk.

Az egy másik dolog, hogy a filmet író-rendező Peter Stebbings, akit eddig leginkább különböző TV-sorozatok kisebb-nagyobb szerepeiben színészként láthatott a néző, képes volt a kánonnál is szentimentálisabb hős-sorsot olyan valódi, véres rögvalósággal realizálni, hogy a végeredmény szinte majdnem egy naturalista dokumentumdrámát eredményezzen. Semmi olyan helyszín, karakter nincs e filmben, mint amit amúgy megszokhattunk. Koszlott külsőbb kerületek kutyaszaros sikátorai, pitiáner, tényleg kisstílű bűnözők, Jim Jarmusch-filmekből kiragadott kávézók, gyorsbüfék, lassú kiszolgálással, mosodák, művezetők, narkós kurvák. Mocskos kifejezések még mocskosabb kötőszavakkal. Innen emelkedik ki ez a szerencsétlen önjelölt igazságtevő, magasra, tisztán, félelem nélkül, 80-as IQ-val.

S hagyján, hogy végig úgy érezzük, Stebbings parodizál, talán sokáig így is van, azonban a végén úgy ver arcon a szívlapáttal, a hősének elhivatottságához hasonlóan naiv, de reális és igaz fináléval, hogy komolyan megrendülünk. Kiváló, gondolatébresztő, mégis szórakoztató kis film ez, a párbeszédekben sűrűn elpattintott egészen barom szóviccekkel, melyből egyet e cikk első mondatában is idézek, mintegy ízelítőül. Asanisimasa: 8/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) Defendor (2009) bejegyzéshez

  1. Zsoca87 szerint:

    Szia!
    Reklám, reklám… 🙂
    Online filmklub indul a kilencesterven. Ha érdekel, gyere!
    kilencesterv.blog.hu/2010/10/01/online_filmklub_indul

  2. efes szerint:

    @Zsoca87: Kösz, hogy szóltál, majd ránézek. 🙂

  3. Visszajelzés: Zöld darázs (The Green Hornet, 2011) « asanisimasa

  4. Visszajelzés: Filmnapló – 2016. május | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.