Ha hihetünk a Winston Churchillnek tulajdonított mondásnak, amely így szól: “Aki húszévesen nem liberális, annak nincs szíve, aki negyvenéves korára nem konzervatív, annak nincs esze”, akkor ez a film(sorozat) fából vaskarika. 65+-os korban az ember már nem forradalmár, hiába is tiltakozik élénken ez ellen minden erőtől, igazságérzettől és tenni akarástól még valamelyeset duzzadó nyugger – vagy tudja a franc. Mindenesetre, ebben többek között a Dulfer Brothers (Stranger Things) produkciójában készült szériában erőtől még többé-kevésbé duzzadó, de élni és szeretni még bőven akaró szépkorúak lázadoznak kényszer-lakhelyük, egy sivatagi luxus-idősotthon ropogósan és arrogánsan ifjú és bizarr, furcsa titkokat rejtő vezetősége ellen.

Ebből még lehetne bármi, már műfaji értelemben, főleg krimit várunk, de ha figyelembe vesszük például az említett Dulferék előéletét, már sejthetjük, hogy ez nem feltétlenül fog bejönni. Mindenesetre, bátor vállalkozás A nyugdíjas forradalmárok, ugyanis a szereplők átlagéletkora tényleg bőven 60+, éles ellentétben a Stranger Things szereplőinek, de főleg rajongóinak 10-16 éves korosztályával. Számomra a legérdekesebb kérdés tényleg az, hogy ki fogja ezt nézni – ehhez képest, elég szép a nézettsége (itthon jobb, mint külföldön). A kritika már ennél megosztóbb. Én sem lelkesedem. Nem mintha kifogásom lenne bármiféle műfaji mix, crossover, bármi ellen, de én az első évad (?) alatt végig valamiféle összecsapottságot éreztem. Mintha valami kényszer hajtotta volna végig ezt a produkciót, melynek cselekményét egy nem is túl hangos, de még ennyire sem hosszas brainstorming alatt ollózták volna össze egy produceri iroda szemeteséből visszakukázott néhány klisés forgatókönyvből. Bár eredetinek hathat az egész sztori, valójában minden egyes cselekményszálat láttuk már itt-ott, több helyütt is, a karakterek is ismerősek (nemcsak olyan ismerős arcok miatt, mint Geena Davis vagy Alfred Molina), a fordulatok is sejthetők előre, ezért nem is működnek igazán: nem is működik igazán az egész cucc. Édes, életigenlő nyugdíjas-krimi, nagyon-nagyon szoft-horrorba öltve… Hát nem tudom. Én untam.