Általában azt mondjátok, hogy túltolt, ripacs LMBTQstb. propaganda, én azt mondom, amit a címe is: Szexoktatás. Méghozzá rendkívül szórakoztató, de még ennél is jobban lényegretörő, pontosan fogalmazó, tulajdonképpen hiánypótló sorozat, mely egyben egyfajta szexuál-pszichológiai enciklopédia, esettanulmány-sorozat, telistele szinte az összes létező és leírt testi-lelki bonyadalommal, ami egy nemi hormonoktól űzött-hajtott-tüzelt tinédzserben bekövetkezhet. ÉS szappanopera is. Ötvensok évesen természetesen már elég nehéz követni egy tinédzser szerelmi életét és amit ez okoz lelkében és környezetében, főleg nem egy egész iskoláét, de remélem, amit ez a Laurie Nunn által kreált széria szállít első sszámű célközönségének, azt azért az érintettek közül sokan megszívlelik és akkor ezzel már csilliárdszor többet tett egy szebb, boldogabb és egészségesebb világért, mint előtte a tizenévesek szexuális felvilágosításába bicskáját beletörő pedagógusok hosszú sora. Én úgy gondolom, hogy az a hangnem, amit megüt, az el is talált a célközönségnek és remélem, amit a valahol a negyedik évad fináléjában el is hangzik, miszerint az a legjobb, ha ezt a történetet a gyerekek együtt nézik a szülőkkel, ez legalább néhány problémásabb esetben így is történt.

Az én olvasatomban ez a szexuális felvilágosító szappanopera nagyjából megfeleltethető az én tinédzserkorom “szexpápájának”, Dr. Veres Pálnak Ifjúsági Magazinbeli, sok botrányt kiváltó ködszurkálásának, de még annál is hatásosabb, ugyanis nem egy ősz doktorbácsi mondja meg a pattanásos tininek, hogy nem baj, ha néha önkielégítést végez magán, hanem egy random (bár nyilván sok tekintetben idealizált) angol gimnázium végzőseit követi végéig néhány éven keresztül és általuk veszi sorra, mi minden van, vagy éppen nincs úgy a testükben és lelkükben, mint azt a külvilág sulykolja. Való igaz, ebben a Moordale-ben (fiktív település) található, tipikus kisvárosi gimiben mindenféle tekintetben irreálisan sokszínű diákság jött össze, de ha valami már címében is szándékoltan didaktikus, akkor ez megengedhető túlzás az enciklopédizmus jegyében. Mivel a cselekmény fősodra is az, hogy egy diák (akinek édesanyja ismert szexterapeuta) afféle alulról jövő kezdeményezésképpen a saját korosztályának megfelelő hangnemben kezd szexuális felvilágosító terápiába, ügyesen sikerült a nevelő-oktató tartalmat egybeszőni a hagyományos, ismert gimis-történetek szokásos kliséivel: az eredmény frenetikus lett. Egyszerre elbűvölő, romantikus tinisztori, aminek motívumaiban bárki megtalálja saját tizenéves korának fontos pillanatait, és nevelő célzatú oktatóanyag. Ha nem a Netflixen menne, már többréteg fóliába lenne varrva nálunk, pedig valójában nincs benne semmi “olyan”. Sőt.

Amit például az olykor már tényleg igen “rengeteg” Eric vallásfelfogása kapcsán művelnek, arra még talán Ferenc pápa is elégedetten bólintana, ha baptista lenne. De szép kritikáját kapjuk például a különféle iskolarendszereknek is, kap az egyenszürke konzervatív és a “mindentszabad” vadliberális módi is – nem durván, de finoman karikírozva a hülyeségeket és tarthatatlan túlzásokat. Szeretnivaló karakterek viszik a több szálon futó cselekményt, amire epizódonként más és más extrém szexuállélektani bibi fűződik fel, s a végére még a kezdetben negatív színben megjelenő figurák motivációit is megértjük, miáltal őket is képesek leszünk elfogadni. A Moorhouse gimi, majd a negyedik évadban a Cavendish fősuli világa természetesen idealizált, sarkított világ, időtlen és földrajzilag sem nagyon jellegzetes, viszont így elég könnyen lehet értelmezni saját világunkra is, vagy éppen ütköztetni az abban tapasztaltakkal. Hátha egyszer megindul ott is valami változás. A tinik nézik, nézték ezt?