Fogalmam sincs, mit akart kezdeni Kenneth Branagh ezzel az immár műfaji klasszikus Agatha Christie-történettel… Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy az égadta világon semmi nem jutott eszébe a Halál a Nílusonról. Csinált egy unalmasocska, szép, giccses CGI-tájon játszódó, közepesen izgalmas krimi-mesét, de ami miatt Agatha Christie-t szeretni szoktuk, azokat a csipkelődős, teasütemény-, és levendulaillatú, nagyon angol hangulatokat, azokat a jellegzetes karaktereket egyáltalán nem találjuk meg. Ráadásul Hercule Poirot rendkívül színes, karakteres figurájából is csak egy színtelen, szagtalan, steril motyogó senkit csinált – aki meg sem közelíti David Suchet vagy Peter Ustinov ikonikus alakítását. Bár elég látványos itt is a szereposztás, színészileg alig látni valóban jót – talán csak a remek Szexoktatás című sorozatból ismerős Emma Mackeyt emelném ki, aki szerencsére kulcsszerepet játszik.