Ha azt mondom, Csillagváros, akkor már helyben is vagyunk. Farkas Berci óta minden magyar tudja, mit jelent, ha erről a helyről beszélünk – csakhogy, ezúttal egy amerikai sorozatról beszélünk, mégis ugyanarról a helyről van szó. Ronald D. Moore, Ben Nedivi és Matt Wolpert eddig négy évadot megélt sorozata, a For All Mankind azzal az amerikai hazafiak számára meglehetősen kínzó hatású gondolattal játszik el, mi szerint mi lett volna ha nem az amik, hanem az oroszok lépnek először a Holdra? Ez az alkotói triász azonban nem állt meg itt, hanem elkészítette (vagy legalábbis nekikezdett elmesélni) mindezt szovjet szemszögből is! A Star City tehát a Csillagvárosban játszódik, néha Moszkvában, Bajkonurban és olykor a kozmoszban és igen, az oroszok szállnak le benne először a Holdra (spoiler: SŐT!).

Érdekes kísérlet, bár nem egyedülálló, hiszen például Clint Eastwood is eljátszott a többszemszögű történetmesélés ötletével Iwo Jima-projektjében (A dicsőség zászlaja vs. Levelek Iwo Jimáról), melyben egy valós, második világháborús hadieseményt mesélt el a két szembenálló fél, az USA és Japán olvasatában. A Star City alkotói azonban kavartak egyet a lábasban és az alapszituáció (holdraszállás) lett fikció, minden ebből következő más viszont minden ízében reális és logikus. Ha láttuk a For All Mankindot (az első évadok kötelezőek), nem fogunk csalódni ebben a ruszkis verzióban sem, ugyanaz a realitásra és kvázi hitelességre való törekvés, miközben a cselekmény közben felmerülő, nagyszámú konfliktus, a környezetábrázolás és a cselekmény korának politikai, társadalmi folyamatai, jellegzetességei is mind-mind igazak és érvényesek a valóságban történtekre. Hovatovább, valós személyek, mint pl. Brezsnyev, keverednek fiktív karakterekkkel. Izgalmas gondolatokat ébresztő játék ez, ami csak nagyon érintőlegesen kapcsolódik a sci-fi műfajához, inkább afféle disztópia – ha nem lenne tulajdonképpen minden eleme valóságos. Akár történhetett volna így is, ugyebár… Két dolog nem tetszett: egyik az, hogy mivel nem angol az anyanyelvem és az ismert történelmi okokból baromra ismerem az orosz nyelvi környezet zeneiségét, hogy úgy mondjam, zavartak az angolul beszélő, amúgy igencsak szláv(os) kinézetű színészek… Másrészt, az is nyilvánvaló, hogy az amerikaiak képtelenek elképzelni azt a fásult, fáradt, illúzióit vesztett, szegényes szovjet világot, melyet csak a feljebbvaló hatalomtól való zsigeri félelem és mindenféle misztikus mendemondák, no meg a temérdek vodka tart életben… Ott nem nagyon lehetett látni vidáman csivitelő, mosolygó népeket tömegben, teraszokon tereferélve, miközben az utakon egymásba értek a Volgák, a Moszkvicsok és a Pobedák (Zsigulit nem sikerült szerezni a kelléktárnak…).