A besúgó (The Informant, TV Series, 2022-)

Most, hogy már egy ideje kinn van az HBO saját, magyar fejlesztésű sorozata, világosan látszik, hogy bőven van itt igény kibeszélni, “rendezni végre közös dolgainkat”. Azt mindenképpen látszik, hogy a közönség nagy részének tetszett, amit látott: a port.hu-nál 8.5 ön, az imdb-n 8.3-on áll a tetszési index, ami igen szép eredmény. Viszont azt is érezni, hogy igen sokan finnyáskodnak. Az utóbbiak elsősorban azok, akik a valóságban érintettek lehettek a cselekmény által elmesélt dolgokban, vagy megfigyelték őket egyetemistaként, értelmiségiként, művészként, tudósként, vagy megfigyeltek egyetemistákat, művészeket, tudósokat, sportolókat. Sőt, még azok is köztük élnek, akik megfigyeltettek, sokszor még mindig magas pozícióban. Sokan, akik szintén kortársak, ám annak idején csak kívülről, hallomásból értesültek a suttogó propagapandából, azok pedig mindenkinél jobban vélik tudni az igazságot…

Márpedig, az igazság az mindig odaát van, ahogyan azt néhány évvel később megtudtuk, de hogy annyi van belőle, ahányan, amennyi irányból nézzük, azt már akkor is tudhattuk. Most is tudnunk kéne… A besúgó 1984-85 táján játszódik Magyarországon, Budapesten. A kádári mosolygó barakk ekkor már elkezdett recsegni, ropogni, de még állt, mint ahogy az egész szocialista tábor. Ma elég sokan gondolnak vissza nosztalgiával erre a korra, hiszen nem éhezett senki, ingyen lehetett tanulni, orvoshoz járni, volt mindenkinek munkája (akinek nem, azt bevitte a rendőr…), volt, ami hiányzott, de azért nem volt nagy baj. Ahogyan most, akkor sem mondott az átlagembernek, a csepeli vagy dunaújvárosi melósnak és a békési téesz-dolgozónak sokat az, hogy általános szabadságjogok, hogy pluralizmus, hogy piacgazdaság, hogy egyéni és társadalmi felelősségvállalás, és a többi. Másoknak azonban már picit kinyílt a világ, és elsősorban nyugatról beáramlottak olyan “ordas” eszmék, gondolatok, melyeket nem nézett jó szemmel az állampárt. Szegeden, Budapesten, Pécsen, elsősorban az egyetemi városokban értelmiségi gócok alakultak, akik másképpen gondolkodtak, más zenéket hallgattak, más filmeket néztek, mint azt a lángszavú párt jónak tartott. És a hatalom minderről tudni akart, mert a hatalom természete ilyen.

Nos, akiknek tetszik a sorozat, azok egy izgalmas történetet látnak egy ismerősnek tűnő közelmúltból, szerethető fiatal hősökkel, és könnyen kinevethető antihősökkel, jó adag romantikával, de dráma feszültséggel is. Egy jó kis zsáner ez, melyet az alkotók olyan simára formáltak, hogy azt a világ inden pontján megértik és nincsenek tele belterjes, bennfentes(kedő) információkkal. Van egy karakán srác (Patkós Márton), aki lázad a hatalom ellen, van a csaja (Szász Júlia), aki a hatalom kegyeltjének lánya, de szintén lázad. Aztán van egy srác (Váradi Gergely), akit a hatalom megzsarol és kihasznál, ő természetesen a hatalom elvhű szolgájának lázadó lányához vonzódik. Többszörös Rómeó és Júlia-dramaturgia, Marcutiókkal és Tybaltokkal, leöntve jó vastagon a nyolcvanas évek és a fiatalságunk iránti nosztalgia édes cukormázával. Rendesen, feszesen, izgalmasan megrendezett, műfaji szempontból precízen működő epizódok simán csusszannak egymásba, a végén pedig ott a kötelező cliffhanger.

Akik fanyalognak, azok elsősorban azért fanyalognak, mert “nem így volt”. Nem így történtek a dolgok. Tényleg nem így történtek (miközben részleteiben mégis így történtek), és ami így történt, az is csak elnagyoltan, felületesen ábrázolódik. Az biztos, hogy kronológiailag van azért kis káosz. Ahogy Gerit beszervezi a hatalom böszme ökle (Thuróczy Szabolcs), az inkább a hatvanas évekre lehetett jellemző, a nyolcvanas években azért ez sokkal-sokkal kifinomultabban történt (miközben vannak ezt is cáfoló emlékek). Nem ittunk annyi Kőbányai világost, hiszen volt Borsodi is, sőt, már Dréber is, meg Holsten. Én nem emlékszem, hogy egyetemi klubban Szűcs Judit vagy P. Mobil szólt volna, viszont arra sem, hogy kiállt egy wannabe-orbánviktor és elkezdett Ruszkikhazázni. ’85-ben! Nem énekeltük felállva az A csitári hegyek alatt-ot (miközben a táncházmozgalomban tényleg énekeltünk sok mindent), viszont ha a Csaba királyfire gyújtott rá valaki, a csapat fele egyből csitítani kezdett… Azt nem lehetett. Nem emlékszem, hogy egy vendéglátóipari egységben punkzenekar lépett fel (nem volt olyan kocsmáros, mégha elvétve akadt is egy-egy valahol…). Ők máshol léptek fel, a dolog sajátosságaiból fakadóan rendszerint egy helyen csak egyszer (mindig botrány volt a végén). Iskolai, üzemi klubokban, művelődési házakban, ahol sokszor a rendőrség vetett véget a rendezvényeknek. Ezek, persze, mind-mind csak azoknak mond valamit, akik jelen voltak akkor.

Az alkotók sem voltak jelen, legtöbbjük talán csak futó erotikus képzelgés volt 1985-ben. Ennek ellenére dicséretes precizitással fogtak bele egy olyan témába, amibe a nála idősebbek nem mertek a mai napig. Szentgyörgyi Bálinték összeszedtek egy csomó infót, sok helyről. Mi, akik ott voltunk, látunk egy csomó anakronizmust, de mi sem tudjuk azt a bulit úgy elmesélni, ahogy volt, hiszen mindenki másképpen élte meg: ki egy lánnyal az ölében, ki egy fiú ölében, ki a WC-n, hányva, ki a hangszóró előtt ugrálva, ki pedig a pult előtt dúródva, ki meg a szobájában a jegyzeteket bújva. Másrészt pedig az sem volt a célja Szentgyörgyiéknek, hogy dokumentumdrámát készítsenek a nyolcvanas évek közepén Budapesten tapasztalható titkosszolgálati tevékenységekről. Nem fél-fikciós eredettörténet ez a Fideszről, mégha néha alkalmat is adnak az alkotók néhány ügyesen megrajzolt jelenettel és karakterrel az összehasonlítgató játékra, de még a Duna kör és a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, azaz a későbbi SZDSZ-nek, vagy bizonyos népiesnek tartott ellenzékieknek homályos, szinte ötletszerű megidézése sem azért van, hogy most történelemórát tartsanak a ma fiataljainak. Ez egy ifjúsági kalandfilmsorozat, szerintem nem érdemes másnak, többnek kezelni – főleg, mert annak meg tök jó. A zeneválasztás lehetett volna bátrabb, a Kontroll Csoport adekvát Besúgók és provokátorokját kifejezetten hiányolom. A hitelességet sem kell minden képben az arcunkba tolt Kádár-beszéddel, a már említett Kőbambival, sertésmájkrémmel, Centrum-szatyorral és Szofiánéval, és más effélékkel bizonygatni. Na, talán majd a második évadban.

Kategória: Film, HBO Max
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

4 hozzászólás a(z) A besúgó (The Informant, TV Series, 2022-) bejegyzéshez

  1. csaba szerint:

    hasonló témában szerintem nagyon jó (cseh) sorozat a The Sleepers (Bez vedomi). Az kicsit hitelesebb is, bár történelmileg nem elemezgettem, nem volt célom és most sem az igazából egy sorozatnál.

  2. Visszajelzés: Fájni fog az oroszoknak az olajemba… – Kisgömböc

  3. Visszajelzés: Kleo (TV Series, 2022-) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.