Kleo (TV Series, 2022-)

Az egy dolog, hogy olyan ez a cucc, mintha Villanelle-t egy begombázott VJ rendszeresen belemixelné A besúgó egyetlen megmaradt évadába, de ennél sokkal fontosabb, hogy kevés ennél lazább és szórakoztatóbb történelmi tárgyú német produkciót láthattunk eddig, gyakorlatilag bármilyen médiumon. Kleo ugyanis a hajdani keletnémet titkosrendőrség, a Stasi magasan képzett bérgyilkosa, aki a berlini Fal ledöntése utáni napokban szembesül saját múltjával, jelenével és próbálja megalkotni jövőjét, miközben az immár eggyé vált Berlinben éppen szárba szökken a következő évtized pop- és underground kultúráját alapjaiban meghatározó techno-szcéna, a kommunizmusra felesküdött kelet-németek válnak egy csapásra bősz kapitalistává, ám az utakon még pont annyi Trabant és Wartburg pöfög, mint VW Golf vagy Opel Kadett.

Hogy aztán mi a szórakoztató ebben a tengernyi KGST gépcsodát, a Trabik és Wareszek mellett Simson Schwalbékat MZ Trophy-kat, Ladákat és Zsigulikat, ráadásul vadonatúj kiadásban felsorakoztató, ám valójában igen súlyos emberi tragédiáktól terhes korról szóló történetben? Elsősorban az a szemlélet, amivel az alkotók (Hanno Hackfort, Bob Konrad és Richard Kropf) ránéznek erre az időszakra, nagyjából ugyanaz, mint amivel nálunk Szentgyörgyiék készítették A besúgót. Akik még bőven átélték ezt a kort, főleg, ha valamilyen módon érintettek is voltak benne, azok -vérmérséklet és intelligenciaszint függvényében- akár még fel is háborodhatnak azon a laza, olykor kifejezetten pimasz, történész szemmel viszont egész biztosan pontatlan és felületes hangvételen, ahogy ebben a nyolc részben ábrázolódik a német (és európai) történelem egyik fontos pillanata. Akik viszont képesek elemelkedni egy picit a valóság smirglisimaságú sivatagáról, és képesek kritikus szemmel, okosan, de megmosolyogni, és néha igen, kinevetni a közelmúltjuk, esetleg gyermekkoruk nyomorát, sutaságát, bumfordiságát, azok jól fogadhatják Kleo (Jella Haase) történetét.

Meglehetősen vad ritmusban száguld át a széria a ’89-’90-es éveken, közben szól Nina Hagen, a Puhdys, a Scorpions oroszul, kelet- és nyugatnémet popslágerek, egy csomó kommunista induló, németül és oroszul, echte német szeletelős techno, tehát gyakorlatilag minden, ami e kort meghatározta zeneileg. Kleo kissé vaskosabb mint Villanelle, de akik (velem együtt) élvezék a Killing Eve-sorozatot, azok pompásan fognak szórakozni az ide/odautalásokon – és végül rájövünk, hogy Kleo egyáltalán nem vaskosabb Villanelle-nél, de hogy legalább annyira őrült és szeretnivaló, az biztos. Teljesen rendben van a mellérendelt untermann, a kétbalkezes Sven (Dimitrij Schaad) karaktere, lazán és minden németesnek tartott szögletesség nélkül hozza a figurát, ahogy a folyamatosan betépett technoguru Thilo (Julius Feldmeier) is viccesen beteg fazon, miközben a mellékkarakterek közül a magas pozícióban lévők, innen és onnan, szinte kivétel nélkül rajzfilmfigurák, elrajzolt, groteszk papírmasék. Nevetségesek, mint ahogy ennyi év távlatából az egész NDK (és a szocialista tábor összes többi országa) valahol tényleg iszonyú nevetséges volt. Akkor nem, de aki nem élt, vagy akkor született, ebből semmit nem érzett – ők már így képzelik, így képzelhetik el az egészet. Vagy így is. Én jókat röhögtem.

Kategória: Netflix
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés: Marad a benzin- és élelmiszerárstop… – Kisgömböc

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.