Volt már ugyanezzel a magyar címmel film, nem is rossz, ám annak The Horse Whisperer az eredeti címe. Soha nem fogom megérteni, miért kell más címet adni a magyar forgalmazásban, de főleg nem, ha kb. ugyanezzel már futott film magyarul korábban… Mindegy. Ez A Suttogó azért a korábbinál lényegesen gyengébb löket, de főleg teljesen más téma és más műfaj. Gyermekrablásos/sorozatgyilkosos thriller, olyan szereposztással, ami mondjuk 25 évvel ezelőtt igen nagyot szólt volna. Szegény Robert de Niro persze nem rossz így 80 körül sem, de ezt a teljesítményt ő séróból lehozza egy random reggeli orrszőrnyírás közben. Michael Keaton már inkább meglepetés ebben a ráosztott fontos szerepben, de színészi értelemben és önmagához képest azért ez sem meglepetés. Az általam a remek Apple TV-s Különválás című sorozatban megkedvelt Adam Scott is csupán a kötelezőt hozza az egyre jobban széteső idegrendszerű apa szerepében, Michelle Monaghan pedig ugyanazzal a döbbent-merev arccal követi végig az eseményeket, amivel az elején belecsöppent. Holott ő az, akinek az egész ügyet fel kell göngyölíteni.

Mondjuk, fel is göngyölíti, a baj itt csak az, hogy átlagos thriller-képzésben részesült átlagos néző már a történet első harmadában tudni fogja a végkifejletet – a könyv és a belőle képernyőn megjelenő cselekmény bár technikailag fordulatos, “matematikailag” jól adagolja a feszültséget, tehát teljesíti a műfaj főbb követelményeit, nincs benne lélek, íróasztalszagú, valódi ötletektől mentes, mechanikusan, sablonok mentén megalkotott mű. A végkifejlet pedig szinte már dühítően illogikus, elrajzolt és hihetetlen, én legalábbis nem hiszem el. A moziban például tuti felhorkanna a nevetés… Egynek persze, elmegy, ha nincs éppen más, de nincsenek csodák.