A törvény embere (Justified, 1-2. évad, 2010-)

Frissített verzió a spoiler-mentes 2. évaddal!

A múlt héten kezdte el adni az AXN (hétfőnként) Raylan Givens szövetségi rendőrbíró (vagyis US Marshall) kalandjainak második évadát, így már talán nem lesz nagy spoiler megemlékezni erről a Justified című kiváló sorozatról, mely A törvény embere címet kapta meg a magyar keresztségben. Rögtön leszögezném az elején, hogy magyar szinkronnal nem láttam egyetlen részt sem, így megítélni sem tudom, mennyit ront a fogyasztói élményen, de azt mindenképpen el kell mondanom, hogy egészen biztosan jobb ez a sorozat eredeti nyelven. Egészen egyszerűen nem lehet magyarra ültetni azt a jellegzetes, orrhangba csúszó, elnyújtott Kentucky akcentust, mellyel beszélnek a sorozat karakterei, a bravúrosan megírt, sokszor lefordíthatatlan szójátékokkal teletűzdelt párbeszédekről nem is szólva. Ez utóbbiakat én sem értettem mindig kristálytisztán, de az adott szituációból és a reakciókból azért könnyen lehetett következtetni jelentésére… 🙂 A nyelv zenei hangzása pedig tényleg utánozhatatlan, ráadásul igen sokat ad hozzá a történet sajátos atmoszférájához is.

Legalább annyira, mint az igen hangsúlyos szerepet kapó soundtrack is: Kentucky-t gyakran nevezik “Bluegrass Államnak”, mely a jellegzetes bendzsón kipötyögött countryzenei irányzatra utal, melynek egy fajta lebegős, rappel színezett variációja adja a sorozat jellegzetes zenei környezetét. (Lásd: Gangstagrass)

Maga a sorozat Elmore Leonard művei (a Pronto és a Riding The Rap című regények, illetve a Fire In The Hole című novella) alapján készült, az adaptáció hitelén maga az idős mester is rajta tartotta szemét, hiszen executive producerként is jegyzi e filmet, melynek fő gazdája amúgy Graham Yost. A történet fő alakja az említett Raylan Givens nevű rendőrbíró (megformálásért Timothy Olyphant megérdemelten kapott Emmy-jelölést), aki, bár a történet jelen időben, ma játszódik, egy hamisítatlan westernhőst mintáz. Laza, macskamozgású faszi, aki mindig csizmában jár, oldalán pisztollyal, fején pedig nemtudomhány gallonos Stetson-kalapban. Ereiben jeges víz csörgedez, ahogyan az egyik epizódban meg is jegyzi valamelyik későbbi áldozata. Emellett furcsa, fanyar humora is van, ám a keze sosem viccel – nincs nála gyorsabb kezű lövész a vidéken. Használja is a fegyverét, innen a sorozat eredeti címe is, hiszen az egyik alapkonfliktus éppen ebből adódik: vajon jogos volt-e az a fegyverhasználat, amely rögtön az első évad első jelenetében bekövetkezett. Az ezt felderíteni szándékozó belső vizsgálat aztán Damoklész kardjaként ott lebeg az egész 13 részen átívelő történeten, ami persze nem túlzottan zavarja Raylant abban, hogy adott pillanatban mindig előkapja fegyverét. Mindig jogosan, ezt azonban az ügyben nyomozó ügyész nem tudja. Egy másik konfliktus Givens és apja között húzódik, hiszen az öreg veterán fájától igen messze gurult a rendőrbíró fiú. Arlo Givens mélyen benne van a képzeletbeli kisváros (Harlan) alvilágába, mely elsősorban olcsó szintetikus drogok gyártására szakosodott. Könnyebb pénzkereset ez, mint lent rohadni a bányában, ami hagyományosan szinte az egyetlen legális pénzkereset arrafelé. Ennek megfelelően, az érintet karakterek sem mind hozzák első látásra az egyéb krimikben megszokott bűnöző sztereotípiákat: erős a bűnözői életmódot folytató szélsőjobbos vonal jelenléte, rajtuk persze látszik, hogy semmi jóban nem sántikálnak, sokan, így Arlo is, ezzel szemben békés, átlagos nyugdíjasnak tűnnek. Egy másik konfliktust Raylan és volt felesége, valamint egy másik nő, Ava közti szerelmi háromszög jelenti, amelyet komolyan súlyoz Ava múltja, aki lelőtte durva férjét, aki viszont a fő metamfetamin-kukta családjának tagja. Minden összefügg mindennel, és mindenki mindenkivel – igazi kisvárosi történet.

A sorozat részben epizodikus felépítésű, azonban körülbelül fele arányban több szálon futó, összefüggő cselekményre fűződik fel. Az első három rész tulajdonképpen még nem okozott semmi különös élményt, egy laza zsaru tette a dolgát, ahogyan sok más hasonló történetben. A negyedik (fogorvosos) résztől azonban hirtelen érdekessé vált az egész. Lehet, hogy nem is történt semmi, csak ekkorra állt össze a csapat, bár maga a történet sem nevezhető átlagosnak: egy mexikói menekültekkel jótékonykodó fogorvos, aki nem is fogorvos, hanem a maffia által üldözött könyvelő… A sorozat viszont itt mintha szakított volna az addig igen hagyományosnak krimivonallal, pontosabban, mintha azt feldúsította volna valami sajátos kisrealista és társadalomkritikus elemeket is felvillantó drámával. Igazi, valódi sorsok jelennek meg, hús-vér karaktereket látunk (rengeteg a kiváló színészi teljesítmény, nem véletlen a sok ide vonatkozó jelölés is), a történet pedig izgalmas csavarokkal halad az évad fináléja felé.

Végig hangsúlyos a klasszikus western-történetekre való hajazás, nem ritkán konkrét szóbeli utalások is hallhatók rájuk a dialógba rejtve. A finálé megoldása is mintha egy régi John Ford-westernt idézne, Raylan Givens figurája szintén, egyszerre John Wayne, de egyben teljesen friss, mai. Mondjuk, angyali, mint Dexter barátunk egy másik sorozatból. Eddig fasza, jöhet a második évad. (Már forgatják a harmadikat is.) Asanisimasa: 8/10

A második évadban a színvonal, a képzeletbeli grafikonon ábrázolva, kissé még talán emelkedett is. Elmore Leonard és Graham Yost mesterien bonyolított cselekménnyel zavarták össze Raylan Givens rendőrbíró elkövetkezendő napjait, melyeket pompásan keretbe zárva nyújtanak át a nézőknek. A történet folytatásában tulajdonképpen három család viszályát ismerhetjük meg Harlan városában: a Givensek, a Crowderek (Boyd családja) valamint a Bennették torzsalkodása már évszázadokra nyúl vissza. A balhé még az alkoholtilalom idején kezdődött, de a mai napig tart. Pompás új karakterek jelennek meg, mint a Bennett- család feje, a vegyesboltot és zug-pálinkafőzdét üzemeltető Mags (Margot Martindale) és fiai, köztük a sánta és velejéig romlott Dickie-vel, akit a jól ismert Jeremy Davies alakít. Lesz dráma, sőt tragédia, emellett sok rohadt fazon, hamis pénz és rengeteg fű, áskálódás, gyűlölet és intrika. És almás pite. Masszívan nézős sorozat. Asanisimasa: 9/10

Kategória: Film, Tévé
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

17 hozzászólás a(z) A törvény embere (Justified, 1-2. évad, 2010-) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Ezt is be kellene már iktatnom, főleg Timothy Oliphant miatt, ha valóban olyan jó az alakítása. A Deadwoodban nem rossz ugyan, de nem is kiemelkedő, elszürkül a sok zseniális karakter között.
    Apropó, sorozat: hogy lehet az, hogy a Breaking Bad még mindig nem hagyott nyomot a blogodban?

  2. Visszajelzés: Sons of Anarchy – 4.évad | asanisimasa

  3. Visszajelzés: Deadwood, 1. évad (Deadwood, Season 1., 2004) | asanisimasa

  4. Visszajelzés: A temetésem szervezem (Get Low, 2009) | asanisimasa

  5. Visszajelzés: A törvény embere 4. évad (Justified, Season 4, 2013) | asanisimasa

  6. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Szerda | asanisimasa

  7. Visszajelzés: Top of the Lake (2013) | asanisimasa

  8. Visszajelzés: Out Of The Furnace (2013) | asanisimasa

  9. Visszajelzés: Banshee (Season 1., 2013) | asanisimasa

  10. Visszajelzés: Mit nézzünk ma a tévében? – Kedd | asanisimasa

  11. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Hétfő | asanisimasa

  12. Visszajelzés: Mit nézzünk ma este a tévében? – Péntek | asanisimasa

  13. Visszajelzés: Filmnapló – 2016. december | asanisimasa

  14. Visszajelzés: Hap és Leonard (Hap and Leonard – TV Series, 2016-) | asanisimasa

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.