Az első évada méltán keltett nagy feltűnést ennek a Balhénak, egy eredeti, friss, olykor meghökkentő, bizarr fordulatokat is bevető, ízig-vérig szuverén alkotás a dél-koreai származású Lee Sung-jin amerikai őrülete. A tíz fél óra körüli részből álló széria egy teljesen hétköznapi közlekedési afférből növeszt egy rendkívül szórakoztató, ám emellett meglepően mélyre is menő, élesen fogalmazó emberi lapcsolati/társadalmi drámát – szinte kizárólag ázsiai származású karakterekkel. A szókimondó, olykor tabudöntögető hangvételű, morbid, fekete humorban bővelkedő történetben eredeti, hús-vér karaktereket látunk egymás körül keringeni egyre hevesebb tempóban, miközben olykor fenn, a magasban varjak kommentálják az eseményeket.

A második évad ehhez képest úgy veszti el minden korábbi eredetiségét, ahogyan a lezárt elsőtől teljesen különböző új balhéban csökken az ázsiai karakterek száma – vagy még ennél is jobban. Nem mintha az új történet főszerepébe kerülő Carey Mulliganen vagy Oscar Isaacen múlna bármi is – a koncepció lett itt rendesen kiherélve. Ez a második évad olyan, mintha egy gyenge évadot látnánk a Fehér Lótuszból.