Costa-Gavras elérte ezzel a filmjével, hogy az amerikai külügyminisztérium külön nyilatkozatban magyarázkodjon az Eltűntnek nyilvánítva állításait illetően, ami azért komoly tett egy filmtől. Miről is van szó: a film az ismert szöveginzerttel indul, megtörtént események alapján, mindössze néhány nevet megváltoztatva, stb. Egy közelebbről meg nem nevezett dél-amerikai 
államban (mindenki tudja, hogy Chilében vagyunk, 1973 szeptemberében) félfasiszta katonai junta ragadja magához a hatalmat. Ezalatt, az ország fővárosában tölti idejét egy átlagos amerikai ifjú (átlagos ifjú feleségével), aki ott próbálja meglelni írói ihletét. Az események sodrában azonban a fiúnak nyoma vész, ezért apja, a tipikus amerikai átlagpolgár odautazik, hogy személyesen járjon a dolgok végére. Rá is bukkan igen súlyos összefüggésekre az amerikai kormány és a hadsereg, valamint a junta között, ami kilátástalan szélmalomharcba kergeti, nem várt végkifejlettel. A film kerek perec megvádolja az amerikai kormányt, hogy ködös érdekek alapján vállal szerepet különböző külföldi konfliktusokban, miközben a fő feladatának, az amerikai polgárok védelmének nem tesz eleget.
Maga a film tipikus politikai dráma, Costa-Gavras a műfaj specialistája, nem is hibázik. Ettől függetlenül is erős a film azonban, még úgy is, hogy olyan dolgokat mond ki, melyekkel, ha máshonnan nem, az internet suttogó propagandájából már minden, a téma iránt érdeklődő néző már tisztában van. Ami viszont ezeken felül tényleg megrendítő, az Jack Lemmon óriási alakítása. Az általa alakított, fia után nyomozó és az eléje tornyosuló fal előtt egyre jobban meggörnyedő, de az útján makacs szívóssággal mindvégig kitartó kisember a legnagyobb klasszikusok közé tartozik. (Alkalmasint érdemes a régi szinkronos változatot megnézni, szegény Zenthe is tökéletes alakítást nyújt Lemmon hangjaként.) Asanisimasa: 8/10
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
@Dr. No: Bocs, félrement a kezem. Fia és menye, értelemszerűen; 1982-ben a PC annyira nem volt uralkodó nézet.
@Dr. No: Én meg mostanában rendszeresen a kimoderál gombbal lépek be. Ezt írtad:
“1982-ben más volt a világ… Nem volt internet, legalábbis nem a mai színvonalon, úgyhogy a filmben felvetett váddal a kortársak nem találkozhattak, legfeljebb a terrorista-gyanús elemek támogatásával kokettáló szélbalon. (Ma meg…?! TGM-től Bogár Lászlóig és a kurucinfóig mindenki ezt nyomja. A magát mainstream-mé pozicionáló Magyar Nemzet is.) Ez a film Rambo és Braddock ezredes kortársa volt, meg a csillagháborús programé, úgyhogy akkor abszolut nem volt trendi.
Lemmon szerintem nem az előtte tornyosuló falak láttán “görnyed össze”, mert elég komolyan végigmegy a maga útján, ami a junta – és mivel Amerika hátsó udvaráról van szó, az USA “közelkülföldjének” irányába megnyilvánuló amerikai politika – legmélyebb bugyraiba vezeti. Amikor a hullák között keresgélnek a stadionban, az elég emlékezetes. Ezen az úton kitart és nem adja meg magát, végigcsinálja, bármi legyen is az egyre inkább sejtett, gyászos végeredmény. Nekem inkább úgy tűnt, hogy átlagos amerikai polgárként szembesülve “a szabadság hazájának” politikája általa nem ismert oldalával, a hitét veszti el Amerika küldetésében és igazságában. A valóság súlya alatt kénytelen azonosulni fia és veje addig elutasított igazságával és Amerika-kritikájával.
Szerintem Costa-Gavras egyik legjobbja, csak a “Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája” éri el a színvonalát.
Jaja, egyetértünk. Talán a kommunikáció lassabb és szegényesebb volta miatt is erősebb vállalás ez a film egy szimpla megmondófilmnél. Lemmon összemenését pedig úgy értettem, hogy lelkileg töpörödik, közben azért mégis megy előre az igazáért. Csak rosszul fejeztem ki magam…:)
pont ott van a blohu kimoderál gombja a thunderbirden, ahol a facebook linkek megtekintés gombja…:D