A sárga szoba rejtélye (Le mystere de la chambre jaune, 2003)

Ilyen címmel csakis amolyan ódivatú, Ki-a-gyilkos?-típusú krimiről lehet szó, melynek szerzője vagy Conan-Doyle, vagy Christie, vagy valamelyikük követője. Nos, Gaston Leroux ez utóbbi, nagyjából kortársi minőségben, ebben a formában nem véletlenül tiszteli őt a klasszikus francia bűnügyi regény egyik megteremtőjeként a világ. Legismertebb műve az Operaház fantomja, de e műben először megjelenő Rouletabille nevű fiatal sajtómunkás (Leroux alteregója) is később szép karriert futott be, mint (ok)nyomozó bűnügyi újságíró-regényhős. A sárga szoba rejtélye egy Párizs környéki udvarházban elkövetett gyilkossági kísérlet felderítésének története, melyet a már említett Rouletabille old meg, a szintén ez ügyben tesze-toszáskodó nagyszámú rendőr, vizsgálóbíró és bámészkodó legteljesebb megrökönyödésére.

A film a belga színész-rendező testvérpár, Denis és Bruno Podalydes lelkes és jó szándékú adaptációja. Leroux szállítja a rendesen megpödört krimit, tényleg nem tudni, ki a gyilkos, egészen a végső, ennél a krimi-típusnál kötelező, kiselőadás-szerű megoldásig, melyet ezúttal nem Poirot és nem Miss Marple, hanem ez a Rouletabille ejt meg. Mi pedig ámulunk az írói fantázia végtelenségén, ha éppen ébren vagyunk még. Nem mintha nem lenne bájos, amolyan igazi franciás a film, azonban hiányzik belőle az angol klasszikusok fanyar, tulajdonképpen igen gyilkosan önironikus humora, itt csak báj van és leheletfinom üdeség, ami nem biztos, hogy ma már elég egy egész estés filmhez. Főleg, hogy tudjuk, az mindenre úgyis csak a végső kiselőadásban derül fény… De igényesen, amolyan nívós tévésorozatosra fényképezett filmben akad azért némi furcsaság, az apacs hősszerelmes vadőrtől a történetbéli professzor által feltalált, kissé steampunkos kütyükig, és maga az alapszituáció is egy nonszensz: egy tökéletesen zárt, sértetlen rácsozatú szobában, ahol kizárólag az áldozat tartózkodik, hogyan történhet gyilkossági kísérlet? A filmet belengő évszázados pókhálót azonban ezek csak meglebbenteni tudják, eltüntetni nem. Igen langyos, unalmasacska kis filmecske ez. Asanisimasa: 4/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) A sárga szoba rejtélye (Le mystere de la chambre jaune, 2003) bejegyzéshez

  1. wim szerint:

    Jól lehúztad, szerintem többet érdemel. Én nem hiányolom belőle az angol klasszikus humort, jól szórakoztam valóban leheletfinom, de így is elég abszurd poénjain, sőt szvsz. az (ön)irónia sem hibádzik. Egy biztos, nagyon fárasztó, ez nálad valószínüleg máshogy jön ki.

  2. wim szerint:

    Francba, most látom, hogy valami megette a kommentemet, juszt is leírom még egyszer. Szerintem nem olyan rossz a film, sőt. Tény, hogy nem kifejezetten az angol humort képviseli, különben is belga, de én bírtam a finom, néha kifejezetten abszurd poénjait. Az (ön)iróniát sem hiányolom, szerintem megvolt. Elég fárasztó – ez nálam most nem kifejezetten negatív jelző, de úgy látom, van, aki tényleg elalszik rajta. Sorry.

  3. efes szerint:

    @wim: Nem ette meg, csak rejtegette. Én sem az angol humort kértem számon (miért is? egy francia-belga filmtől?), hanem egyáltalán a humort. Na mindegy én untam és végigásítoztam. Így jártam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.