John Rabe (2009)

A második világháború híres zsidó-mentőjének, a nagyon is valóságos Oskar Schindlernek és néhány évtizeddel későbbi, sokak által vitatott létezésű, sőt létjogosultságú Stasi-ügynökének karaktere keveredik John Rabe életéről készült igen nagyszabású, német-kínai-francia koprodukcióban készült filmben. Rabe ugyanúgy tagja volt a német nácipártnak, mint Schindler, ő azonban a kínai Nankingban dolgozott, mint a Siemens helyi gyárának vezetője. ’37 decemberében, amikor a japán hadsereg megtámadta Kínát, Rabe -bevetve a japánok előtt a szövetséges náci pártban való tagságát, németségét, azonban szembeszállva a helyére újonnan kinevezett, és komoly SS-kötődésekkel rendelkező utódjával- nem a gyár leszerelését és átszervezését támogatta, hanem a kínai dolgozók érdekében, néhány kinti expat segítségével biztonsági zónává alakította át azt, ami a későbbiekben a nankingi kínaiak egyetlen mentsváraként szolgált a városba özönlő japán katonák vérszomjas őrjöngése ellenében. Rabe több százezer kínait mentett meg így a biztos haláltól.

Rabe tehát német volt, ráadásul tagja a nácipártnak, ahová azonban nem hitből, hanem németsége iránti lojalitásból lépett be. A nehéz helyzetben azonban azonnal a humánumnak és a józan észnek megfelelően cselekedett. Figurája éppúgy homokszem volt a gépezetben, mint a mások életét szenvtelenül lehallgató és kijegyzetelő Stasi-ügynöké, amikor az ráébred saját munkájának nyomorúságára és hiábavalóságára – a gép működését azonban sem ők, sem Rabe nem állíthatta meg. Tetteik, illetve vakmerő szabotázsuk azonban az emberiség nagy példaképei közé emeli őket, mintegy megmutatva az egyszeri, átlagos kisember méltóságát.

Florian Gallenberger valóban látványos és igazi némethez méltóan aprólékos és precíz filmje, komoly kínai anyagi és emberi segítséggel hagyományos, lineáris elbeszélési módban meséli el Rabe történetét – kicsit túl aprólékosan is. A 134 perces vetítési idő jóval hosszabbnak tűnik a valóságosnál, kissé terjengős, a brutális orgiajelenetekben azonban ennek ellenére mégis túl illedelmes. Nem mintha feltétlenül fejlekaszabolásokban és vértől tocsogó nemi erőszakokban szeretnénk gyönyörködni, de az igazi drámai hatás eléréséhez az itt látottak -azt kell mondjam- nem elég sokkolóak. Ilyen világban élünk, sajnos. Igen nagy szörnyűséget kell látnunk, hogy valóban megijedjünk… (A híradóban látjuk, hogy egy békésnek tűnő norvég majd száz embert lőtt le, mert nem tetszett neki, ahogy azok gondolkodtak, körülrajongott miniszterelnökünk pedig a munka nemesítő erejéről szónokol, amiről jóérzésű embernek csakis a hírhedt auschwitzi kapufelirat juthat eszébe…). De ennek ellenére, a film szép és tulajdonképpen hat (tehát működik) is, csak nem annyira, ahogyan, amennyire kéne. Ulrich Tukur egzakt Rabe szerepében, Steve Buscemi hozza a tőle megszokott nervőz karaktert a kekec angol orvosként, de a többi színész is masszívan, akkurátusan adja. Tisztességes, alapos munka ez a film, olyan mint egy német középkategóriás gépkocsi. Biztosak lehetünk abban, hogy 20 év múlva is elgurul, azonban Forma 1-et sosem nyerünk vele… Mondjuk, sokat fogyaszt. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.