Az m1 a tulajdonosváltás óta érezhetően izomból hajtott rá a vasárnapokra: kifejezetten jó filmeket ad mostanában a hét utolsó napjain. Hogy azonban mégis melléfog ezekkel, az talán azért (is) van, mert ezek a filmek részben nem túl frissek azok, hogy azzal ragadják meg a nézők tömegeinek figyelmét, részben pedig éppen azért, mert nem túl régiek ahhoz, hogy azért legyenek érdekesek. Azt azért le kell szögezni, hogy ha mégis kimaradtak valamilyen okból, akkor melegen ajánlott megtekintésük. Szóval, erős a mai nap is: A bombák földjén
tavaly nyert egy közepes vitrinre való díjat, rengeteg fontos Oscarral egyetemben, azonban a nézőket mégis komolyan megosztotta. A háborús akciófilmek kedvelőinek túl művészfilm, a művészfilmet kedvelőknek pedig túl akció. Egészen remek jelenetek vannak szerintem a filmben, melyek akár önállóan is többet mondanak el egy modern harci helyzet észvesztő feszültségéből, mint mondjuk 10 bé-kategóriás akciófilm, vannak szépen felfűzött és rendhagyóan alkalmazott (éppen ezért izgalmas) zsánerklisék, néhány tényleg remek színészi alakítás, mégsem mondanám egy masszív egésznek James Cameron volt nejének, Kathryn Bigelownak filmjét. (Itt mondom bővebben.) Azonban annyira messze nem rossz film, hogy ne ajánljam ma estére. (m1, 21.30) Az utána következő Rekviem egy álomért ha lehet, még súlyosabb film. Darren Aronofsky legnagyobb vihart kavaró alkotása nem fukarkodik az érzelmeinkre, érzékeinkre sokkoló erővel ható elemekkel (pl. kép), melyekkel egy keménydrogos leépülésének nem éppen felemelő pillanatait mutatja meg. Aki látta ezt a filmet, egészen kizárt, hogy bármilyen szart döfjön a karjába az elkövetkezendőkben – a filmnek azonban ezen kívül vannak természetesen művészi erényei is. (m1, 23.35)
Akad ma estére is magyar filmklasszikus, ezúttal Márai Sándor nemszeretem édestestvérének, Radványi Gézának a felejthetetlen Valahol Európában-ja. Könyörgöm, akasszuk fel! (Duna2, 21.15)
A Mária, a skótok királynője című történelmi drámát szerintem senki nem fogja nézni, pedig Glenda Jackson és Vanessa Redgrave alakítása megér egy álmos hétfő délelőttöt. (tv2, 0.45, a film két órás, plusz a reklámok)
Remek, kis költségvetésű, éppen ezért elsősorban az agyra gyúró spanyol sci-fi az Időbűnök, mely ügyesen játszik a címből is kikövetkeztethető időparadoxonnal, valamint a klasszikus krimi-thriller kliséivel. (film+, 23.10)
Omen 2 pedig a Filmmúzeumon, 22.00-től. 🙂

Rekviem egy álomért-ot kötelezővé tenném általános 6-8 osztályig. 10/9-es alapfilm.
Simán! Csak egy a baj, hogy a mai tinédzserek számára éppen nem az intravénás drogozás jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a dizájnerdrogoknak nevezett házi kotyvalékok, a rengeteg töménnyel kombinálva. Manapság heroint már csak a legalja használ…
Egyetértek a korosztályt illetően. Nekem szájbarágós volt, de a tizenéveseknél abszolút működik.
A Rekviem egy álomért egy kultuszmozi, minden perce aranyat ér. Darren Aronofsky már itt megmutatta, hogy milyen elképesztő víziói vannak, és milyen meggyőzően tudja átültetni őket a vászonra. Én nem találtam benne semmi szájbarágósságot. De ízlések, és pofonok.
Amúgy teljesen egyet értek feled efes, A bombák földjént most megint megnéztem, és még mindig nem tudtam jobban megszeretni. Egyszerűen van valami abban a filmben, ami számomra nem teszi szerethetővé. valahogy taszít. Jók a színészek, jó a rendezés, izgalmas a sztori, valahogy mégis döcög.
Andor voltam
http://www.andoroscar.blogspot.com
sorry valamiért spamnak nézett a blogmotor, de ráütöttem a kalapáccsal…:)