Egy remek magyar krimi klasszikus tévéjáték-adaptációja és néhány erősen lejárt szavatosságú hollywoodi termék az, ami tuti mára. És van egy szürke ló. Először, amit nagyon ajánlanék, az Füst Milán Boldogtalanokja, mégpedig Székely Gábor ős-Katonás rendezésének tévéjáték-adaptációjában. Konkrét 
krimi ez, de persze attól lényegesen több is: az önbecsapás, az önáltatás és a féltékenység végtelenül keserű drámája. Tessék megnézni. Főbb szerepekben Sinkó László, Csomós Mari, Szirtes Ági, Gobbi Hilda… (Duna2, 22.20)
Ami a szürke ló (tehát még akár bármi is lehet), az A szerencse foglyai. Arról szól, amiből a címe is: a szerencsejáték-függésről. A szerény pontszámok (5.valamennyik) gyenge-közepes filmet jeleznek, de a tömeg nyavalygása (és a fizetett ellenpontozók áskálódásai 😉 ) már számtalanszor bizonyult vaklármának, a húzós szereposztás pedig kifejezetten csábító: egy filmben láthatjuk Danny De Vitót, Kim Basingert (a képen), Tim Rothot, Forest Whitakert és Ray Liottát, valamint még sokan másokat… (Duna, 21.30)
Ezenkívül láthatjuk Johnny Deppet először kalózkodni (A Karib tenger kalózai: A fekete gyöngy átka – Cool, 20.25), a nyugdíjas Rambót unatkozni (John Rambo – FEM3, 21.30), Will Smith-t, amint lógó belű alient ráncigál keresztül a sivatagon (A függetlenség napja – film+, 21.00), Sylvester Stallonét, ahogy magáévá teszi Sharon Stone-t két robbantás között (A specialista – RTL, 22.10) vagy George Clooneyt, Quentin Tarantinót és Harvey Keitelt, ahogy vámpírzombikat kaszabol Alkonyattól pirkadatig (Viasat3, 22.15).
wim
efes
perry55
szaszo
asanisimasa 
A szerencsejáték foglyaihoz: mindig úgy választok egy filmet, hogy megnézem a színészeket (ezzel lehet nagyot tévedni), a rendezőt (ez sem megbízható mindig, plusz vannak nem nagy nevek jó filmekkel), illetve a zeneszerzőt (ez szokott a legjobb eredményre vezetni, kedvencek. Terence Blanchard, Thomas Newman, Ed shearmur, Mark Isham). A zeneszerző vonalon lehet a legkisebbet tévedni.
Hát, ha filmzeneszerző, akkor én egyre figyelek, az pedig Elliot Goldenthal. Esetleg Philip Glass, bár őt annyira nem szeretem, de általában azért nem adja akármihez a nevét. Michael Nyman, Wim Mertens dettó.
Ők is hibátlanok. Csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy ha a “kedvenc” zeneszerzője nevén indul el az ember sokkal megbízhatóbb eredményt kap, mintha a színészeket nézné (csak).