Egyrészt van mára is egy Anthony Hopkins-film, az Atlantisz gyermekei, azonban úgy gondolom, Hopkinsből bőven elég hetente egy. Ha az ember (férfiember) sokat nézi, mondjuk, naponta, akkor rövidesen magán is afféle tikkeket fog észrevenni, úgy kapja a fejét, ahogyan Hopkins teszi jellegzetes gesztusaiban és hanghordozása is afelé konvergál, ahogyan Sinkó Laci bácsi szokta őt megszólaltatni magyarul, szokásosan. Ez a mai film amúgy Ausztráliában játszódik, egy csendes kisvárosban és a szokásos dolgokról szól: emlékekről, az “igaz” értékekről, effélékről. (m1, 20.15)

Másrészt vannak A Newton fiúk, akiknek története az egyik legdöbbenetesebb bankrabló-sztori: a négy fivér (kép) úgy rabolta végig Amerika bankjait, hogy közben egy csepp vér sem hullott és közülük senkit börtönbe nem zártak. A filmet Richard Linklater rendezte, ami komoly okot ad a bizalomra, hogy nem valami ócska baromság sül ki a dologból végül. (Filmmúzeum, 21.00) Utána, 23.05-től William Friedkin és Gene Hackman klasszikus oldszkúl krimije, a Francia kapcsolat, ugyanitt.

Mezzon Sonny Rollins, egy közelebbről be nem határolt 60-as évekbeli koncert 20.30-tól, illetve 22.00-től egy emlékkoncert (híres lemezének címéről elnevezve: Saxophone Colossus), ami inkább tisztelgő koncert lesz, tekintve, hogy a Mester hálaistennek még él, hiszen november 10-én nálunk is fellép, a MüPÁban. Így fúj az öreg: