Igen vicces film ez a 90%-ban inuit (tehát eszkimó) környezetben játszódó, mára már igen rusztikus hatásokat keltő kalandfilm, hogy mást ne mondjak, a főeszkimót, Kroomak sámánt például Mifune Toshiro, Kuroszava egyik kedvenc színésze, megannyi híres, nemes szamuráj-karakter megformálója alakítja, torzonborz szakállal. Emelkedjünk túl a szakállon, hisz’ ki látott már eszkimót, de amellett nem tudok elmenni szó nélkül, hogy miért egy japán színész játssza az észak-amerikai jéglakót. Olyan ez, mint a hülye (de okos) viccben van, melyben egy magyar üzleti küldöttség utazik Japánban, és a tárgyalások és néhány üveg szaké végeztével a következő kérdést szegezik neki a japán partnernek:

– Mondja, kedves Szuzuki szan, maguk itt keleten olyan egyformák, hát, hogyan tudják megkülönböztetni egymást?

– Mi még csak valahogy, mondta Szuzuki, de azt meg mi nem tudjuk, hogy Önök hogyan ismerik fel a másikat, hisz’ olyan egyformák!

Tehát, mint ahogy sötétben minden tehén fekete, fehér embernek minden vágottszemű egyforma. NEM ÍGY VAN! Csak oda kéne figyelni, és rögtön látni a különböző jegyeket, egyén és egyén között, de még arcról is viszonylag könnyen meg lehet különböztetni japánt a mongoltól, vagy éppen az inuittól. A farkas árnyéka című kalandfilmben amúgy a mellékszereplők etnikai összetétele, az eszközök, a bálnavadászat, sőt még az iglu építése is hozzávetőleg néprajzi hitelességű és most ne folytassuk ezt a rasszokba menő fejtegetést Lou Diamond Phillipsszel és Jennifer Tillyvel, a két szintén inuit karakterrel, a film két másik főszereplőjével, mert ugyanazt lehetne velük kapcsolatban is elmondani, mint amit Mifunével kapcsolatban már megejtettem.

Amúgy, ha Lou Diamond Phillips nevét olvassa a B-kategóriás filmekben már járatos, beavatott néző, akkor már nagyjából sejti is, miféle kaland vár reá, nos éppen olyan. Egyszerűbb népmesék narratíváját idéző cselekmény, kontúros karakterek, és James F. Cooper indiánregényeire emlékeztető mélységű tanulság. Egyszerű kalandfilm, szép tájakkal, nem terheli az agyat túlzottan. talán ezért lehet ennyit agyalni a rasszokon, meg sablonosan gondolkodó fehér filmeseken. Vagy azon, hogy minek a film elején ordítva a néző tudomására hozni, hogy a film forgatása során egyetlen állatnak sem esett baja, miközben a filmben folyamatosan ölik az állatokat, jegesmedvét, bálnát, farkast, sőt, még a prémjükkel is üzletelnek! Műbalhé. Asanisimasa: 5/10