Futballmaffia (Rise of the Footsoldier, 2007)

Tökéletesen félrevezető címe e filmnek mind a Futballmaffia, mind az angol eredeti, ugyanis futballhoz nem nagyon van köze. Ahogyan Carlton Leach, a film fő karaktere az első percekben sietve le is szögezi, maga a foci baromira nem érdekelte, kizárólag egy jó kis balhé miatt jártak meccsekre, vagyis inkább a meccsek környékére. A (magyar) cím második fele már jóval közelebb jár a témához, hiszen Leach és társai története inkább egy sajátos, ám egyáltalán nem egyedi bűn-, illetve drogkarrier története.

A film valódi történeten alapul, Leachék Essex megye és Kelet-London nyolcvanas-kilencvenes évekbeli bűnügyi statisztikáit rontották, aki, ameddig, így a film is valamiféle fura keveréke a dokumentarista fikciónak, illetve az egyes szám első személyben elmesélt önéletrajzi filmnek. Leach tényleg futballhuligánként indult, de aztán megismerkedett a nyolcvanas évek végén betörő rave-mozgalommal és jellemző drogjával, az extasyval, aminek következtében szinte egy csapásra faképnél hagyta a focimeccsek kapcsán lezajlott, elképesztően brutális és véres össznépi harcoskodást és beállt a szórakoztatóiparba – természetesen azon az oldalon, amihez értett: kidobóember lett egy menő klubban. Innen a karrierje szépen ívelt felfelé minden téren, lassan elismert tagjává vált a terültet különböző bűnszövetkezeteinek, de hát éppen erről szól a film…

A Julien Gilbey által rendezett mozi felemás érzetet hagy a nézőben. Egyrészről, minden kétséget kizáróan igen hiteles képet ad témájáról, teljesen valószerűnek tűnnek Leach karrierjének stációi, a futball-balhéktól kezdődően, szerepére kiváló választás volt az ismeretlen arcú Ricci Harnett. Egyszerű, kétbites, külvárosi proli suttyó, aki olyan világban nőtt fel, ahol először ütnek, utána kérdeznek – bár ez az utóbbi gyakran el is marad. Kemény csávó, de nem teljesen buta. Időben tud kiszállni, ez az ösztöne pedig mindvégig jól súg. Igen plasztikus a film többi arca is, ezzel tehát nincs baj. A brutális jelenetek explicit durvasága is helyénvaló, hiszen bármiféle puhaság itt a tények elkenése lenne. Ahol egy (baseball-ütővel megejtett) pofontól agydarabkák fröccsennek a falra, azt nem lehet két vércseppel jelezni… Másrészt, mint film, nagyjából a közepétől szétesik. Ahogy Leach elért egy bizonyos státuszt, hirtelen már nem igazán ő a főszereplő, pontosabban nincs főszereplő, hanem a kamera, így az elbeszélés nézőpontja is csupán pendlizik egyik mellékfigurától a másikig. Ettől a ponttól igen nehéz is követni az addig egyenesen előretörő filmet, Gilbey kezéből kicsúszni látszik a gyeplő. Mindazonáltal egy erős hatású, tanulságos filmről van szó, amelynek naturalisztikus hitelével mindenképpen helye van a legnagyobb bűnöző-életrajzok között. Tehát, szo-szo. Asanisimasa: 6/10

Kategória: Film
Címke:
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.